Az igazi nagyböjtről Kiss Ulrich jezsuita szerzetessel

– Pár évvel ezelőtt telepedtek vissza a jezsuiták Marosvásárhelyre. Melyek a legfontosabb feladataik és milyen terveik vannak?

– Marosvásárhelyen a jezsuita jelenlét a 16. századba nyúlik vissza, aztán egy nagy-nagy szünet volt. A rendszerváltás után a magyarországi jezsuita provinciába egyre több erdélyi kérte felvételét, székely és magyar fiatalok. Így egyrészt hálából jöttünk vissza Marosvásárhelyre is, másrészt voltak feladatok. Jó viszonyt ápoltunk az itteni érsekkel, végül két missziót nyitottunk itt,  Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen. Marosvásárhelyen a minoriták már nem tudták fenntartani a rendházat és templomot, mivel nagyon csökkent a számuk, és kerestek egy olyan partnert, aki átveszi tőlük ezt a feladatot. Az érsek nem szerette volna, ha a város szívében űr keletkezik a lelkek szolgálatban. Itt volt ez az ingatlan, így támogatta, hogy a jezsuiták visszajöjjenek Marosvásárhelyre. Kettős missziót adott nekünk: egyrészt az egyetemi lelkészség és a kollégium megszervezését, működtetését. Ez szorosan összefonódik, de mégsem azonos. Másik feladatunk: a minorita templomi szolgálat. Az én feladatom az, hogy ezeket a szolgálatokat – egyik oldalon a kollégium és a lelkészség, a másik oldalon a minorita templom – összehangoljam. Átvállaltuk a minorita templomot, s azt szeretnénk, hogy az egyházi szolgálaton túl egy kicsit kulturális központtá is váljon. Most keressük azokat a lehetőségeket, hogy az egyházi szolgálatot és a művészeteket, kultúrát össze tudjuk egy kicsit kapcsolni.

– Beléptünk a nagyböjti időszakba. Ön egy előadássorozatot is tart a hét főbűnről.

– Hét részből áll az előadássorozat, hamvazószerdán volt az első, aztán egymást követő szombatokon lesznek (kisebb kihagyásokkal) a Keresztelő Szent János plébániatemplomban. Én celebrálom a misét, és ennek keretében impulzusokat adok, hogy aki úgy dönt a mise után hazamegy, az is kapjon valamit a soron levő főbűnről. Utána negyvenperces előadást tartok, erre az is eljöhet, aki nem jár templomba, hiszen a témát nemcsak a hit, a hívő oldaláról, hanem a filozófia, a pszichológia, szociológia szemszögéből is érintem. Egy Olaszországban megjelent, magyarra is lefordított könyvet használom referenciaként, saját példákkal kiegészítve. Az előadássorozat gondolatát az adta, hogy észrevettem a gyóntatásoknál: sok ember megmarad kisiskolás szinten, ugyanúgy gyón, mint elsőáldozóként. Holott az ember fejlődik, egy javakorabeli férfi vagy családanya gyónjon másképp, mint egy fiatal kamasz. Azért választottam a főbűnöket, mert azok a társadalomban nagyon jelen vannak, s fontos ezt tudatosítani. Például az irigység, amiről az első előadásomat tartottam,az tipikusan a 21. század bűne. Ma már nem azt mondjuk, hogy miért nem megy nekem olyan jól, mint neki –  valamikor ez a felfogás nagy lendületet adott az iparnak, mert mindenki fejlődni akart – , hanem azt mondjuk: miért megy neki jobban, mint nekem, de ez nem vezet sehova.

A teljes interjú a Vásárhelyi Hírlap 2015. február 24-én, kedden megjelent lapszámában olvasható.