Bartók-emlékjelet állítottak Jobbágytelkén

Szombaton délben, az énekoktatási tevékenység keretében a tánctábor szervezői faragott oszlopot állítottak a helyi iskola előtt, annak emlékére, hogy száz évvel ezelőtt, 1914. április 15-én a faluban gyűjtött népdalokat Bartók Béla. Egész héten az általa gyűjtött dalokból lehetett tanulni Kásler Magda vezetésével, belső használatra CD és énekfüzet is készült ezekkel a dallamokkal.
A mezőpaniti Borbély Attila által készített oszlopnál Kádár Elemér oktató szólt Bartókról, majd lapunknak nyilatkozva kifejtette: ma szinte minden táncházas bejárja a legeldugottabb falvakat is, és népdalokat gyűjt. Száz évvel ezelőtt azonban ez nem volt ilyen egyértelmű: egyrészt az embernek eszébe sem jutott volna ilyesmi, másrészt nem léteztek a szükséges műszaki feltételek sem. 

Bartók Béla a Felvidéken találkozott egy kibédi lánnyal, aki a maga szórakoztatására szülőfaluja népdalait énekelte. Az ifjú zeneszerzőt éppen az foglalkoztatta, hogy hogyan lehetne megújítani a klasszikus koncertzenét. A népdal akkora hatást tett Bartókra, hogy eldöntötte: kutatni kezdi azt. Így jött el Kibédre, majd egész Marosszékre, magával hozva az akkori kor műszaki csodáját, a fonográfot, így gyűjtött Jobbágytelkén is. Ezek a dalok szerencsénkre archívumba kerültek, ugyanis a népi emlékezet száz év alatt elveszítette ezeket. Bár a jobbágytelkiek nótás kedvűek, és a környékbeliek szerint énekelve születnek, már nem ismerik a Bartók által gyűjtött dalokat.

A felállított oszlop motívumai, a három csillag: az alsó igen masszív, tömör minta, ami a magyar népdalkincsnek azt az állapotát mutatja, amikor az emberi észérveket a nyelvvel fejeztük ki, de az érzelmeket dalokkal: énekkel ringatjuk a bölcsőt, kísérjük a halottat, és az istentiszteletet sem tudjuk elképzelni éneklés nélkül. A lélek hangja az ének, ez minden embernek sajátja, vele együtt létezik és erős. A második csillag már kidolgozottabb, cizelláltabb, mívesebb, ez az, amikor már nem csak pentaton dallamokat énekelünk, hanem fejlett népdalkultúrával rendelkezik a székelység, amit Bartók Béla is talált. Fölfelé elkeskenyedik az emlékoszlop, a harmadik motívuma egy bimbó: ezek vagyunk mi, akik egy kicsit még tudunk énekelni, és ha ezt műveljük, akkor a bimbó egyszer majd nagy lesz, ugyanakkora, mint a másik kettő, és újabb csillagok is születhetnek.

A néptánctáborban résztvevőket is éneklésre buzdítják, hogy ha idejön majd egy következő kor Bartók Bélája, legyen mit megmutatnunk neki is.