Barátkozni egy autistával

Az autizmus világnapját 2008-tól tartják április 2-án az ENSZ kezdeményezésére, hogy ráirányítsák a figyelmet az autista emberek problémáira és folyamatosan növekvő számára, ugyanis jelenleg minden ezer főből hat valamilyen autisztikus spektrumzavarral él. Az autizmus az agyi működésnek az alapvető fejlődési területeit érintő, egész életen át tartó zavara, amely a szociális viselkedés, a kommunikáció, a képzeleti működés és a rugalmas gondolkodás fogyatékosságában jelentkezik. Az ebben szenvedők számára nehézséget jelent a saját és mások gondolatainak, szándékainak, érzelmeinek a felismerése, nem képesek mások viselkedésének értelmezésére, így reakcióikat sem képesek a másik ember igényeihez igazítani. Az autisták mintegy 95 százaléka egész életén át alkalmatlan marad az önálló életvezetésre.

Lelkes szülők közös elhatározásának eredményeként jött létre a For Autism Egyesület 2009 májusában, a Gecse Dániel Alapítvány segítségével, s azzal a céllal, hogy összefogják a Maros megyében autisztikus spektrumzavarral élő gyermekeket, felnőtteket és azok családjait.

A Gecse Dániel Központban naponta foglalkoznak a betegségben szenvedő gyerekekkel, az április 2-ai világnapon pedig mindig arra akarják felhívni a figyelmet, hogy milyen fontos elfogadni ezeket a gyerekeket. Éppen ezért a világnapi program fontos része, hogy a normál oktatásban részesülő gyerekek találkoznak az autista társaikkal, s együtt játszanak.

Ezúttal a Tudor Vladimirescu Iskola 3. osztályos tanulói és a 7-es Számú Általános Iskola elsős diákjai mentek el egy közös játékra, barátkozásra a 2-es Számú Kisegítő Iskola és a Gecse Dániel Alapítvány autista gyerekeihez. Még a közös játék előtt jó tanácsokat kaptak a gyerekek ahhoz, hogyan is legyenek egy autista gyerek barátai. „Egyszerű, rövid mondatokban kell beszélni velük, mert nehezen értik a testbeszédet, az arckifejezéseket, érdemes képet használni, vagy leírni, amit mondani szeretnénk nekik. Meg kell próbálni megóvni őket az olyan zavaró dolgoktól, mint a zaj, tömeg, szag, ismeretlen helyek” – sorolta a legfontosabb tanácsokat Farkas Rózsika gyógypedagógus.

Miután a gyerekek megkapták a tanácsokat, együtt énekeltek, játszottak mindannyian, ki egyedül, ki egy-egy szakember segítségével próbált kommunikálni a betegségben küszködő gyerekekkel.