„Építői lehetünk a jövendőnek”

Szombaton reggel a valamikori patinás kastély szép kertjében már álltak az Bethlen Kata hagyatékát bemutató sátrak, a hangosítást is kipróbálták, s minden készen állt az első alkalommal megszervezett kastélynapra. Az erdélyi református nőszövetség, a Küküllői egyházmegye önkéntesei és a bonyhai reformátusok már hetek óta takarítottak, fákat, bokrokat metszettek, füvet nyírtak, programokat állítottak össze, hogy méltóképp fogadják az Erdély minden részéről érkező vendégeket.

Hálaadás

Legtávolabbról talán az anyaországiak és a Sepsi egyházmegyéből érkezők jöttek, utóbbiak még éjszaka el kellett induljanak, hogy a 11 órás megnyitóra megérkezhessenek, többen közülük büszkén, népviseletben. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének – énekelték a jelenlevők, valóban hálatelt szívvel, hogy a rövidebb, hosszabb út után megérkezhetek, és a nagy fák árnyékában letelepedve együtt lehettek.

A szolgáló asszonyok

Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kató Béla igehirdetésében az asszonyok önzetlen szolgálatáról, kitartásáról beszélt, kiemelve: az asszonyok mindig jobban megértették Jézus üzenetét, most is református egyházunk alapjait jelentik, s bár a férfiak sokszor háttérbe szorítják őket, ők mégis kitartóan szolgálnak a családban és a gyülekezetekben is. „Árva Bethlen Kata egész élete jó példa arra, hogy egy törékeny asszony hogyan tud Istennek és embertársainak szolgálni. Bethlen Fruzsina ősei példáját követte, amikor a református egyháznak átadta a visszakapott kastélyt, erdőket. Amikor a kastély átadásáról döntöttem a nőszövetség részére, sokan mondták, hogy meggondolatlanul cselekszem, mert az asszonyok nem tudják azt felújíttatni, kihasználni. De az ige türkében láthatjuk, hogy igenis érdemes az asszonyokra bízni ezt a nagy értéket, hiszen tudjuk, hogy jól fognak sáfárkodni vele, kellő odaadással fogják gondozni a drága ajándékot” – fogalmazott a püspök.

Tanúi a múltnak

A köszöntések során Borsos Melinda, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke feltette a kérdést, hogy miért ünnep számunkra egy málló vakolatú kastély parkjában istentiszteletet tartani, énekelni, találkozni. És a válaszában azt hangsúlyozta, hogy azért, mert a közös ünnep megszervezésében mindenki kivette a részét, és az erdélyi reformátusok, amikor eljöttek Bonyhára, bebizonyították, hogy lelkükből még nem halt ki az „együtt, közösen érzés” megélésének igénye, fontos számukra a közösség.

„Ma együtt, közösen tanúi lehetünk a múltnak – ezt jelképezi az épület – és építői lehetünk a jövendőnek azáltal, hogy adományainkat a perselyekbe tesszük, téglajegyeket, vagy az asszonyok által készített kézműves tárgyakat vásárolunk, így segítve ennek a több, mint 450 éves épületnek a felújítását, illetve a telek bekerítését. A nőszövetségnek szándéka helyreállítani ezt az épületet, múltunknak e kincsét, hogy majd otthonra leljen benne, és otthont teremtsen olyan intézmények számára, amelyeknek missziója református öntudatunk erősítése, örökségünk védelme, hátrányos helyzetű embertársaink megsegítése” – hangoztatta az elnöknő.

Senki sem unatkozott

A köszöntések után, amelynek során a település román polgármestere is felszólalt, támogatásáról biztosítva a nőszövetséget, népdalok hangzottak el, majd Fehérvári Bálint helyi református lelkész a Bethlen családról tartott előadást. Közben a jelenlevők megtekintették az Árva Bethlen Kata örökségét bemutató sátrakat, egyikben a grófnő által varrt úrasztali terítőt is kiállították, s  megismerhették az egyházmegyék asszonyainak munkáját. A bonyhai Harangvirág táncosai ismét a színpad közelébe csalták a vendégeket, fellépésükkel bizonyítva, hogy ismerik és őrzik hagyományainkat. Az egyházmegyék egy-egy gyülekezete által sütött házi kenyerek díjazása is nagy  érdeklődésnek örvendett, s az értékelés után a kenyereket megvágták és szétosztották a résztvevőknek. Maros megye négy egyházmegyéjéből a harasztkerekiek (Marosi egyházmegye), a galambodiak (Maros-mezőségi egyházmegye), a nyárádszeredaiak (Küküllői egyházmegye) és a magyaróiak (Görgényi egyházmegye) sütöttek házi kenyeret.

„Hiszünk a csodában”

Igazi csodára van szükség, hogy ez a kastély újra használható legyen – mondta egy idős asszony a kastélylátogatás során, a bálterem beszakadt mennyezetét nézve. „Sok mindent elloptak, tönkretettek, de nézzék csak meg az épségben megmaradt, ma is a régi pompáról árulkodó ajtó- és ablakkereteket, és a csodával határos módon az elmúlt évtizedeket túlélt óriási tükröt” – mondta közben az idegenvezetést felvállaló fiatalember, aki bemutatta azt a nyolcszögű, a kastély parkjára panoráma-kilátást biztosító szobát is, amely a feljegyzések szerint Árva Bethlen Kata kedvenc helyisége volt. „Jó volt mindezt látni, hiszen ezután, amikor a bonyhai Bethlen-kastélyról beszélnek, neki gyűjtenek, tudjuk, hogy miről beszélnek, magunkénak érezhetjük” – mondták a kastélylátogatók.

Az egész napos programot a szászrégeni Sófár zenekar koncertje zárta, s a hazafele indulók szívében még sokáig visszhangzott a nőszövetség himnuszának refrénje: Mindig velem Uram, mindig velem.