A régiségnek ára van

Telepakolták a Promenada Mall folyosóit a kilencedik Művészeti- és régiségkiállítás árusai. Az asztalok között sétálgatva akár órákat is el lehetett tölteni a sok érdekes, és esetenként értékes tárgy szemlélésével. Az egyik asztalon hatalmas könyvet árult egy férfi. Elmondta, német nyelven olvasható benne, hogy kik uralkodtak a német nyelvterületen az ezernyolcszázas évek előtti időszakban. „Mindenkiről van benne egy kis történet. A könyvet egyébként 1813-ban nyomtatták. Az ára négyszáz euró, de a végső árat a vásárló mondja meg” – magyarázta, miközben lapozgatta a meglepően jó állapotban levő könyvet. Tekintve, hogy például egy régebbi óráért akár kétszáz eurót is kértek a kiállításon, a könyv jó üzlet lehet annak, aki tud áldozni erre a célra.

Továbblépve egy másik férfi apróbb érdekességeket árult: borotvapenge-fenőt, rézmetszeteket, múlt század eleji okulárékat, színházi távcsöveket és persze könyveket. „A vámot már megkerestem szerencsére, ezután amit árulok, az már az enyém marad” – mondta.

Míg egyes asztaloknál embernagyságú szobrokat árultak, addig a másik tele volt rakva kisebb bizsukkal. Ezeket 15-20 lejért bocsátották áruba. Érdekesség, hogy nem messze az asztaltól egy plázabeli üzletben szinte ugyanolyan csecsebecséket lehetett vásárolni 5-6 lejért.

Az árusok nagy többsége nem panaszkodott, de abban megegyeztek, hogy nagyon kevesen vásároltak, az emberek inkább csak nézegették a régiségeket, de pénzük már nem igazán volt meg is venni a nekik tetsző darabokat.