A mesehallgatás az olvasóvá nevelés előszobája

A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár gyermekszigetét évek óta Makkai Kinga szervezi, aki gyermekirodalom-oktatóként és szülőként is létfontosságúnak tartja, hogy felneveljük a következő olvasógenerációt. Ebben pedig nélkülözhetetlen az olvasóvá nevelés kisgyermekkori megalapozása.

„Amerikai kutatók szerint 10 éves kor után már alig van esélye annak, hogy olvasóvá neveljünk egy gyereket, ha addig nem tapasztalta meg ennek szeretetét. Itt is igaz a mondás: minél korábban kezdjük el, annál jobb. Ahogy Kodály szerint a zenei nevelés már az anyaméhben elkezdődik, elmondhatjuk az olvasásról is, hogy a legjobb, ha már születés előtt elkezdődik. Ezt leginkább úgy kell érteni, hogy akkor tud az édesanya irodalmat, olvasást szerető gyermeket nevelni, ha ő maga is olvas” – hívja fel a figyelmet a pedagógus. Hozzáteszi, amúgy az első három évben a gyerek a legfogékonyabb, a legtermékenyebb, most gyűjti azt a tapasztalatot, amiből később építkezik, és személyisége kibontakozik. Ebben a korban a legfontosabb az olvasóvá nevelés megalapozása is.

A gyerek ismerkedése a könyvekkel már 6 hónapos korában elkezdődik, amikor a könyvre mint játéktárgyra tekint – magyarázza Makkai Kinga. A csecsemőkornak is megvannak a sajátos könyvei: a leporellók, a puha könyvek, a lapozók, ezek segítségével a gyerek lassan megtanulhat lapozni, és rájön, hogy a könyvek által egy „színes világ” tárul fel előtte. „Az anya rámutat a könyvben lévő tárgyra, megnevezi azt, s egy-két alkalom után már a felismerés öröme is vezeti a gyereket, ráismer arra, hogy miről beszél anya, amellett persze, hogy jó anya ölében könyvet lapozni” – magyarázza a folyamatot a pedagógus. Emellett a mondókázás szerepére is felhívja a figyelmet. A mondókák, gyerekversek erőteljes zeneisége, ritmikussága biztosítja az anya-gyerek közötti érzelmi kötődés megerősítésén túl a gyerek mozgásigényét, a beszéd alapvető jellemzőinek, a ritmusnak, tempónak, a dallamnak az érzékelését.

Másfél-két éves korban a mondókás korszak mellett a kisebb gyerektörténeteket elbeszélő könyvek segítségével elégíthetjük ki a kisded történetéhségét. Olyan könyvekre lehet itt gondolni, mint Marék Veronika Boribon-könyvei vagy Berg Judit Maszat-sorozata, amelyek a kisgyerek mindennapi életének egy-egy hétköznapi történését, mozzanatát mesélik el képek segítségével. „Egy könyv egy mese legtöbb esetben, s természetesen túlsúlyban vannak a képek, a szöveg háttérbe szorul.

Képolvasásnak is nevezzük, mert a gyerek a képek segítségével értelmezi a látottakat. Idővel egyre több a szöveg, kevesebb a kép, míg végül a szöveg kerül túlsúlyba valamikor óvodáskorban. Éppen ezért nagyon fontos az is, hogy mindig a gyerek korosztályának megfelelő könyvet, mesét válasszunk ki” – hívja fel a figyelmet Makkai Kinga. Úgy véli, érdemes olyan olvasmányt választani, amelyben a kisded könnyen magára ismer, vagy olyanokról szól, amikhez kötődik a gyerek. Ha az állatokat szereti azokról, ha az autókat, akkor azokról szóljon a történet.

„Az a gyerek, akinek naponta öt percet olvasnak, az lassan képes lesz egy-két perces mese végighallgatására, majd az óvodában nem jelent gondot neki, hogy figyeljen, amikor az óvónő 10-15 perces mesét olvas fel. A szándékos figyelem is egy készség, tanítható. Szoktatás kérdése. Nagyon ritka az az eset, amikor nem sikerül felkelteni a gyerek könyvek iránti érdeklődését. Sőt. Inkább szokássá válik, mint az esti fogmosás. Ha gyerek nem kapja meg az esti mesét, nem tud elaludni. A mesehallgatás az olvasóvá nevelés előszobája” – teszi hozzá a pedagógus.