A „másodrendű” állampolgár lázadása

Fotó: Veres Nándor

Nem sértett törvényt Lakó Péterfi Tünde, amikor tavaly októberben kétnyelvű árcédulákat osztogatott Marosvásárhelyen, a November 7. lakótelepi piacon, mondta ki a marosvásárhelyi bíróság első fokú ítélete. A szabad és széleskörű magyar nyelvhasználatért küzdő marosvásárhelyi civil aktivistát – akit egyesek harcos amazonnak, mások feszültségkeltőnek tartanak – a fejleményekről kérdeztük.

2014. július 16., 11:202014. július 16., 11:20

– Miután megbírságolták 1500 lejre, a jegyzőkönyv átvételétől számított 48 órán belül pedig kifizette a büntetés felét – a közösségi akcióval összegyűjtött több mint egy tonnányi aprópénből –, pert indított az ügyben, amelyet most megnyert. Hogyan értékeli a bírósági döntést?

– Precedens értékűnek. Úgy gondolom, jogtalanul büntettek meg tavaly október 3-án. Azért fizettem be a büntetés összegét, mert egyrészt törvénytisztelő állampolgárnak tartom magam, másrészt összegyűltek a banik. A döntés bizonyítja, hogy nem szabad engednünk a hivataloknak, hogy visszaéljenek hatalmukkal. Ahogy ez az egész „büntetősdi” lejátszódott, az volt az érzésem, hogy meg is akarnak félemlíteni. Odajött hozzám a rendőr, mire én jogaimra hivatkozva kértem egy tolmácsot, hogy értsem, amit a hivatalos nyelven mond. Erre azt válaszolta, hogy nekem ebben az országban semmi jogom nincsen. Megmutattuk, hogy van jogunk, van jogom.

– Ha nem lesz fellebbezés, lezárul az ügy?

– Ha a rendőrség nem fellebbez harminc napon belül, akkor lezárult. De én azt gondolom, hogy fellebbezni fog. A bővebb határozatot egyébként még nem kaptam meg, egyelőre csak a bíróság honlapjára került fel a rövid határozat, ezt nyilvánossá is tettem.

– A megnyert per bátrabbá tette önt?

– Nem hiszem, hogy változtatott bármin is, és nem kell különösebb bátorítás. Persze jól esik. Folytatom a munkát, bár bevallom, hogy időnként elfáradok, mert sok támadás és számonkérés ér. Úgy kérnek számon, mintha választott-fizetett politikus-tisztségviselő lennék, illetve az Itthon vagyok Egyesület tagjai politikusok lennének. Egyikünk sem az, mindegyikünknek megvan a magánélete, szabadidőnkben dolgozunk – nem valami ellen vagy valamiért harcolunk, hanem magunkért és nemzetünkért.

A teljes interjú az Erdélyi Napló július 17-én megjelenő 28. lapszámában olvasható.