Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

18:44

Drón bukatott le egy környezetszennyező önkormányzatot

18:13

Karácsonyváró balett Csíkszeredában

18:11

Három góllal elhúzott, mégis izgulnia kellett a győzelemért a Kézdivásárhelyi SE-nek

17:56

Pont nélkül térnek haza a moldvai kiszállásról a gyergyói labdarúgók

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Már ma este több százan tüntetni vonultak az oknyomozó dokumentumfilmben feltárt visszaélések miatt

Verekedés az egyik udvarhelyi fenyőfaárus helyszínnél: két férfit szúrt sebekkel vittek kórházba

Elütötték a szelíd szarvasünőt Csíkszereda közelében – állatorvos vizsgálja a sérüléseit

Aggódó családja keresi a Székelyudvarhelyről eltűnt nőt

A tanügyi rendszer gyenge pontja: patthelyzet alakult ki egy marosvásárhelyi iskolában egy negyedikes fiú miatt

Nem mindenki elégedett a csíkszeredai városháza fekvőrendőrös igyekezetével

Váljon divattá a hazaköltözés – elindult az RMDSZ Hazaváró programja

Tusnádon nem ülnek fel a focihuligánok provokációjának

Bekapcsolva maradtak a mikrofonok, kínos helyzetben rögzítették a suttogást a bírók között

Adóügyek: a régi tömbházakban élők rosszul járnak az új törvény miatt

Számos néphagyomány kötődik Szent Balázs napjához, különleges áldásban is lehet részesülni a templomokban

Két, keresztbe tartott gyertyával osztja a pap a balázs-áldást február harmadik napján. Képünk illusztráció

Fotó: Veres Nándor

Régen a diákok énekes felvonulást, adománygyűjtést, vidám táncmulatságot szerveztek Balázs napján, aminek elsődleges célja a szórakozás volt, de egyúttal az alma materen is segítettek. A székelyvarságiak egyenesen ünnepnek tartották, a balázsolás sajátos szertartásnak számított.

Kocsis Károly

2023. február 03., 07:172023. február 03., 07:17

Február 3-án Szent Balázs püspököt ünnepeljük, aki a legenda szerint megmentette egy özvegyasszony halszálkától fuldokló fiát. Mivel nem volt hajlandó sem a római isteneket tisztelni, sem áldozatot bemutatni, Kr. u. 316-ban, Diocletianus uralkodása idején szörnyű kínzások után lefejezték.

Egyes vidékeken a Balázs-áldást torkoskodásnak vagy toroknyomásnak nevezik.

A magyar nyelvterületen megszokott volt a Balázs-napi almaszentelés is. Az így keletkezett szentelményt torokfájás esetén alkalmazták. Az alma héját parázsra dobták, és a keletkezett füstöt belélegeztették a beteggel.

Szőlőtermő vidékeken régebben bort is szenteltek ezen a napon, és természetesen a Balázs-bor is szentelménynek számított.

A korondi katolikusok egy része még az 1990-es években is templomba ment Balázs napján. „Sorra az áldoztató rácshoz járulnak, ott letérdelnek, a pap két nagy égő gyertyát keresztesen az álluk alá, a torkukhoz tart, és ezeket mondja: »Szent Balázs püspök, őrizz meg a torokfájástól«” – írta 1994-ben István Lajos a Népismereti Dolgozatokban. A sóvidéki népszokásokat feldolgozó Barabás Lászlótól tudjuk, hogy „a szokást Atyhában, Korondon és Szovátán az idős nemzedék még gyakorolja, de a fiatalok már nem”. Igaz, az ő, Forog az esztendő kereke című kötete is régebb, 2010-ben jelent meg.

Barth Jánosnál olvastuk, hogy a székelyvarságiak is ünnepnek tartották Balázs napját.

„Nem szőttek, nem fontak, erdőbe sem jártak, ünnepeltek.

Akik féltek a torokgyík-betegségtől és más torok-bajoktól, azok a reggeli kicsi misére mentek, mert a XX. század közepén a kicsi mise keretében végezte a pap a balázsolást.

Az emberek szerre kimentek a templomi padsorokból az oltár felé. Letérdeltek a káncélus elé. A pap bal kézzel álluk alá tartotta a két ágúvá font gyertyát, jobb kezével pedig áldást adott. Balázsoláskor a varságiak a következő sorrendben mentek ki az oltár elé: leányok, asszonyok, fiúk, férfiak. A Balázs-napi misén a pap legtöbbször Szent Balázsról prédikált.

A 20. század utolsó évtizedeiben az egyház egy napon, az ünnepeket követő vasárnapon együtt tartotta meg a gyertyaszentelés és a balázsáldás szertartását.”

A balázsjárás középkori diákrekordációkból bontakozott ki. A legelső ismert balázsjárás a 17. századból származik. Diákok járták a házakat, ételt és pénzt gyűjtöttek a tanítóknak. Szendrey Zsigmond néprajzkutató tanár még azt jegyezte le a múlt század első felében, hogy „a balázsjárás életvesszős koledálása egy farsangi szokással keveredett: a gyermekek sorra járják a fonókat s a farsangon hopponmaradt leányokat bosszangatják”.

Egyház