Láthatatlanul vergődő természet a Kis-Küküllő mentén

Öt hónap telt el a térségben példátlan környezeti katasztrófa óta, de még mindig nem tudni, mennyire széles a folyó és a part mente élővilágát ért természeti kár skálája, milyen vízi élőlényfajok vesztek oda, voltak-e menedékre találó túlélők, hogyan kezd el visszakapaszkodni az élet a kipusztított folyószakaszba, és milyen hatással van erre a különböző fajok sótűrő képessége. Ez is nagyban meghatározhatja ugyanis, hogy

A válaszok elsősorban nem a szakirodalom bővítése miatt fontosak, hanem például azért, mert a veszély még korántsem múlt el: ha egy nagyobb omlás történik a vízzel teli bányában,

Ez a téma azonban már a közbeszédből is kikopott, talán az ausztrál korallzátonyokért is jobban aggódunk a tévé előtt, egy természetfilmet nézve, mint a közvetlen környezetünkért. Pedig ez az ökoszisztéma is éppen olyan sérülékeny, és összetettsége miatt nehezen regenerálódó – amint azt az elmúlt időszak is igazolta.

A terepszemlék nem helyettesíthetik a tudományos alaposságú kutatásokat

A Kis-Küküllő legkritikusabb szakasza mintegy 30 kilométer hosszú, a Korond-patak befolyásától Erdőszentgyörgyig tart, ott ömlik bele ugyanis a Küsmőd pataka, ami a legerősebb szennyezés idején is hígította a sóval telített folyóvizet. Ezen a szakaszon, a Székelyhonnak nyilatkozó két szakértő egybehangzó véleménye szerint

Azóta voltak ugyan kisebb felmérések, terepszemlék, a vízügy hidrobiológusai pedig nemrég a halfajok jelenlétét vizsgálva végeztek kutatást, ám annak az eredménye csak később készül el.

A természetvédelmi területek ügynökségével nemrég összevont környezetvédelmi ügynökség Maros megyei kirendeltsége a természeti katasztrófát követően bűnvádi feljelentést tett az ügyben a felelős beazonosítása érdekében, és akkor kérték egy alapos felmérés elvégzését is. Ez azóta sem történt meg.

A kényesebb fajok helyét átvehetik a kevésbé sérülékenyek

A Kis-Küküllő keresztülfolyik két Natura 2000-es természetvédelmi területen is, és ezek közül az egyik éppen az ott élő halfajok miatt vált védett területté – mondta el Szakács László ökológus, az ügynökség munkatársa, aki az intézmény nevében nem nyilatkozhat, ezért független ökológusként beszélt a helyzetről.
„Kezdetben úgy nézett ki, hogy kipusztult minden élőlény, csak tetemeket találtunk.

A nyár folyamán a tompa folyami kagylóból nagyon sok elpusztult egyedet találtunk, élőt azóta sem láttunk. Az elmúlt időszakokban viszont, amikor mi voltunk kint, találtunk halfiókákat, illetve egész fiatal halakat, amelyeket nagyon nehéz beazonosítani” – számolt be tapasztalataikról a szakember.

A védett halfajokat viszont visszatelepíteni sem igazán lehetne, elsősorban azért, mert gazdasági jelentőségük nincsen, ezért nem is tenyésztik őket. „A szivárványos ökle és a küllők – a halványfoltú, a homoki küllő – mind kis halak, tehát nem igazán horgászhalak, nincs gazdasági értékük. A természetvédelem számára jelentenének veszteséget, mert ugyan kis halak, de fontos szerepet játszottak ott az élővilágban, és ha eltűntek, akkor azoknak a helyét átvehetik a kevésbé speciális fajok. Ez mindenképp veszteség lenne, ezért

– hangsúlyozta az ökológus.

Hódot azóta sem láttak a kritikus szakaszon

Eltűntek a hódok is erről területről. A sós árhullám levonulása után több hódtetemet is találtak a folyó mentén, élő egyedet viszont azóta sem láttak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek, viszont ez is az átfogó kutatás szükségességét erősíti. „Ha nem is kezdődtek még el, de el kell kezdeni,

– fogalmazott. Egy 2014-es felmérésből, illetve a helyzet későbbi követéséből „nagyjából lehet tudni”, hogy milyen fajok éltek ott, a kérdés az, hogy mi maradt – fűzte hozzá. Azzal kapcsolatban, hogy milyen időtávlatokban kell gondolkodni az ökoszisztéma regenerálódása szempontjából azt mondta,

A körülmények viszont még mindig nem megfelelőek, hiszen a sószennyezés továbbra is jelen van – ivóvízként sem használható a folyó vize –, ugyanakkor nagy kockázatot jelent szerinte a bányában felgyűlt nagy mennyiségű sóval telített víz is.

hiszen elkezdtek visszatelepülni bizonyos fajok a pusztítás után, és ezeket egy következő nagy, sós árhullám végérvényesen kiirtaná – figyelmeztetett a szakértő.

Évente legalább két alkalommal nagyobb felmérést kellene végezni

A sószennyezés által leginkább érintett szakaszon rendszeres monitorozásra, átfogó felmérésekre lenne szükség annak a megállapításához, hogy mennyire lehet tartós a pusztulás, és hogy milyen dinamikával kezd helyreállni a folyó élővilága.

szabadidőben elvégzett kisebb kutatások, megfigyelések ezt nem pótolhatják – hangsúlyozza dr. Máthé István mikrobiológus, rovartanász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara Biomérnöki Tanszékének docense, aki a bányakatasztrófát követő időszakban több felmérést is végzett a helyszínen kutatótársaival.

Folyamatos sótartalom monitoringra van szükség, akár naponta, vagy hetente többször” – mondta a szakember, megjegyezve, lehet, hogy ez megtörténik, de ezek az adatok nem elérhetőek. Továbbá úgy véli, hogy évente legalább két alkalommal – tavasszal és ősszel – a kritikus folyószakasz élővilágáról kellene nagyobb felmérést készíteni.

Nem tudni pontosan, mi volt ott a pusztítás előtt

A nemzetközi szakirodalomban kevés hasonló esetről van tudásanyag, ám mivel minden ilyen katasztrófának vannak sajátos körülményei – ilyen például a sószennyezés dinamikája is –, ezért a korábbi, dokumentált esetek sem adnak kielégítő választ sok kérdésre a Kis-Küküllő esetében a kutatók számára. De

„Ilyenkor jön el annak a fontossága, hogy sok esetben kiderül, nincsenek megfelelő alapfelmérések sem, tehát hogy mi volt ott pontosan. Nagyon kevés adat van erről, és azok is nagyrészt régiek” – fogalmazott Máthé István.

A Kis-Küküllő halállományának utolsó átfogó felmérésére 2014-ben került sor, amikor a Nyárád- és Kis-Küküllő-menti védett területek kezelési tervéhez gyűjtöttünk adatokat. A vizsgálat fókusza akkor is elsősorban a Natura 2000-es jelölő fajokra irányult.
A 2014-es felmérés során 25 halfajt és egy ingolafajt sikerült kimutatni a Kis-Küküllőből és mellékpatakjaiból.

Ha 2014 óta legalább évente egyszer sor került volna a Kis-Küküllő halfaunájának monitorozására, ma pontosabb képet kaphatnánk arról, hogy mely fajokból mennyi egyed pusztult el a sóval történő szennyezés következtében. A rendszeres adatok hiányában jelenleg csak a 2014-es állapotra tudunk hivatkozni” – írták akkor a kutatók.

Azt már a katasztrófa utáni terepmunkájuk során megállapították, hogy

Ilyenek az erdélyi ingola, a sujtásos küsz, szélhajtó küsz, rózsás márna, Petényi-márna, paduc, fenékjáró küllő, fejes domolykó, szivárványos ökle, homoki küllő, halványfoltú küllő, kövi csík, és a kőfúró csík is. Az akkori méréseikről, helyzetelemzésünkről részletes anyagot találnak itt és itt.

Csak a makrogerinctelenek csoportjában több száz fajt érintett

Azt viszont még most is lehetetlen lenne megmondani, hogy hány fajt érintett a sószennyezés okozta pusztítás. Nincsenek alapállapot-felmérések, csak néhány korábbi tanulmány bizonyos rovarcsoportokról, halakról – komplex felmérések kellettek volna ahhoz, hogy a bonyolult táplálékláncok összetételére vonatkozóan választ lehessen adni, mondta a mikrobiológus. Abban viszont biztos, hogy

„Arról nem is beszélve, hogy az algabevonatokról sem tudunk sokat – a köveken vannak úgynevezett kovamoszat-bevonatok, és azok is fontosak a táplálkozás szempontjából. Azokról se tudjuk, hogy mennyi volt. Nagyon összetett ez a rendszer.”

ha ugyanis a sós víz beszivárog a talajba, az ott is marad, sőt, nyáron a víz elpárolgásával csak még jobban besűrűsödik.

És még ilyen körülmények között is évekbe, akár egy évtizedbe is beletelhet, amíg ez megtörténik – véli Máthé István.

korábban írtuk

Szakértők: nagy valószínűség szerint kipusztult a Kis-Küküllő halállománya

Az elmúlt időszakban, a parajdi bányakatasztrófa nyomán a Kis-Küküllő sóterhelése jelentősen megnőtt. Független szakemberek összefoglaló tanulmányt készítettek a vízminőség és az élővilág állapotáról. Mutatjuk, hogy mire jutottak.