"Kincset őröl" az Elekes-malom

Igazi régiségek kerülnek elő a több évszázados újfalvi Elekes-malom lakószobáiból – a berendezési és használati tárgyakat a Tarisznyás Márton Múzeum szakemberei veszik számba és szállítják el. A kiürítésre a malom felújítása miatt van szükség – az épületegyüttes rendbetétele tavaly év végén kezdődött el, a tervek szerint idén őszre újra őrölhet a malom, a lakószobák pedig tájházként fogadják a látogatókat.

Értékes, ritka tájgazdaság

A malom és az udvaron lévő többi épület kiemelten védett emlékműként van nyilvántartva. Érdekessége, hogy a Gyergyó vidékén működő vízimalmoktól eltérően nem hegyi patak, hanem a Maros hajtja, értéke azonban nem csak ebben a ritkaságban rejlik. „Ez egy archaikus porta. Az a típusú, ahol a gazdasági épületek elöl vannak, s a lakóház hátul. Gyergyó vidékén mondhatni ez a legértékesebb tájgazdaság. A malomház több évszázados. Az épületeken olyan archaikus elemeket találunk, ami visszavezet a XIX. század első felére. A csűrkapunak például olyan összeállítása van, amit már sehol nem lehet látni a vidéken, gyakorlatilag egy XIX. század közepe előtti megoldás” – magyarázza Csergő, felsorolva az udvaron lévő épületek valamikori rendeltetését. A malom mellett a lakás volt, ahol a molnár lakott, különálló épület a kemencés nyárikonyha, előbbre az ól, ahol a majorságot tartották, és a kapu mellett a csűr a lovaknak, teheneknek meg a szénának.

Turistalátványosság közösségi összefogással

A Szenéte utcai malom az 1990-es évek elejéig működött, az akkori molnár, Elekes Lajos bácsi utódjától két évvel ezelőtt vásárolta meg az újfalvi önkormányzat. A felújításhoz Hargita megye tanácsa 30 000 lejt biztosított a Tarisznyás Márton Múzeumnak a Pro Museum Alapítványon keresztül, az újfalvi önkormányzat pedig vállalta, hogy az épületegyüttes rendbetételéhez legkevesebb ugyanekkora összeggel járul hozzá.

A felújító munkálatokat felügyelő Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója úgy véli, a ritka kincs a benne visszaállított régi mesterségekkel igen jól működhet turistacsalogató létesítményként, Egyed József polgármester közösségépítő szerepet is szán az épületbe tervezett tevékenységeknek: „Hiába építünk fel egy skanzent, azt valahogy úgy kell megcsinálni, hogy működjön, legyenek benne foglalkozások, és az emberek is szeressék. Turistacsalogató jellegét akkor látom, ha már van benne élet – a molnár gabonát őröl, tudnak ott kenyeret, galambast sütni, egy kovács rendszeresen ott helyben patkolja a lovakat… Az időseknek helyet kell adni. Veszünk szövőszéket, hagyományos felszereléseket… Oda élet, mozgás, órarend kell!” – vélekedik a polgármester. Elmondása szerint a műemlék felújítási folyamata is a közösségépítés, hagyományőrzés szellemében zajlik majd, ezért több lelkes helybéli egy civil szervezet létrehozását kezdeményezte – a szervezett keret lehetőséget biztosít, hogy a különböző munkafázisok egyben mesterségképzők is lehessenek.