Kastély Rali: hetven meseautó hét országból

A verseny egy kétnapos átlagtartó futam, amely az országos bajnokság hét szakaszából a második, és a marosvásárhelyi Classic Car Club szervezi negyedik éve (jelzem, hogy hangsúlyt érdemel a hovatartozás is, ugyanis a város híres szülötte, Bolyai Farkas matematikus kevéssel az angol felfedezés után, attól teljesen függetlenül 1830 körül itt fejlesztette ki a maga gőzmobilját).

Első nap a Marosvásárhely–Marosugra–Szováta útvonalat tették meg a ralisok, másnap a Bucsinon átkeltek Gyergyószentmiklósra, onnan a Libán-tetőn át érkeztek Küküllőkeményfalvára, ahol kétórás pihenőt tartottak, majd Székelyudvarhelyen áthaladva tértek vissza Szovátára, a verseny végállomására.

László Róbert főszervezőt a bírói eligazítás és a startadás között, ebédszünetben csíptük el Keményfalván. „Az ötlet már korábban, hét-nyolc éve megfogalmazódott bennünk, mivel akkoriban még nem voltak népszerűsítve a kastélyok, várak mifelénk. Egy-egy ilyen rali alkalmával több helyszínt is útba ejtettünk, innen ered a futam neve. Sajnos idén csak a Haller-kastélyhoz jutottunk el, illetve elhaladunk majd a Székely Támadt-vár előtt.” A versenyszabály értelmében

„de meghívásos alapon öt huszonöt év körüli jármű is jelen van, hogy tulajdonosaikat bátorítsuk, nehogy eladják, hiszen pár év múlva már veteránnak minősül az övék is. Van itt például egy vagány Chevrolet pickup, de hiába van benne komoly munka, inkább retró stílusú, és az nem a mi szellemiségünket jelképezi” – mondta.

A megmérettetésen hetven járgány vett részt hét országból – Svédország, Belgium, Ausztria, Szerbia, Ukrajna, Magyarország, Románia –, de összesen több mint száz „meseautóval” kell számolni, mert minden megállóhelynél akadt néhány parádéra kapható helybéli. A legöregebb példány egy 1947-es Volvo volt, amely Svédországból gurult idáig. A külföldiek részvétele megengedett, de országos bajnokságról lévén szó pontozásban csak akkor lehet részük, ha több futamon is indulnak.

„Mivel ez egy verseny, a bírók a pontosságot mérik, hiszen bizonyos szakaszokon be kell tartani a megadott sebességet, illetve a tájékozódást is értékelik, ez esetben az itiner szerint kell eljutni egy adott pontba” – magyarázta a főszervező, aki sebtében tisztázott még néhány, a laikus számára homályos fogalmat. Eszerint az itiner a ralisok imakönyve, vagyis az útvonalat tartalmazó lista, melynek elején jelmagyarázat van rövidítésekkel, ebből tudják a versenyzők, hogy mikor merre kell menniük és mit kell tenniük, illetve tartalmazza az időellenőrzők számát, távolságát, az előírt időt. A kalibrálás a hiteles távolsági értékek beállítását, összeegyeztetését jelenti a futam kezdete előtt. A transzponder a járműbe beszerelt műszer, amely az autó pozícióját, idejét méri, amikor elhalad egy bíró előtt.

Évekig tartott a felújítás

A járgányokat nézegetve több korszak is visszaköszön a békeidőktől az NDK-s életérzésen át a szekusvilágig. Majdnem mindenikről eszünkbe juthat egy gyerekkori emlék, egy filmélmény vagy egy jó sztori. Női sofőrök is akadnak elvétve, viszont a legtöbb másodpilóta egyértelműen közülük kerül ki.

Varga András és Zsíros Ilona Békéscsabáról jöttek egy 1960-as évjáratú, krémszínű Skoda Feliciával, amelyet tizenöt éve szereztek Debrecenből „romos állapotban, kosárba ömlesztve”. „Harmincöt évvel ezelőtt a fiam látott egy régi magyar filmet, amelyben Bodrogi Gyula ilyet vezetett, és kijelentette, kell neki is. Amikor megvettük, elvittük egy karosszériáshoz, hogy varázsoljon belőle autót, de ócskavasnak tartotta.

A hangja semmihez sem fogható

A rali-világbajnokságokat idéző fehér Audi Coupé GT 1986-os kiadásával szállt versenybe a szovátai Baczoni Attila és navigátora, Baczoni Csongor. „Ilyen autóról álmodoztam gyerekként, később is mindenképp gyors autót szerettem volna. Tizenkét éve van a birtokomban, persze gyengébb verziója a legendás raliautónak, de a karosszériája ugyanolyan” – és miközben magyarázott, felbőgette a motort, hogy megmutassa: „különleges öthengeres motorja van, a hangja szinte semmihez sem hasonlít”. Attila azt is elárulta, hogy második alkalommal vett részt a versenyen, egyébként pedig találkozókra és kirándulásokra szokta használni,

Egy ilyen rali komoly, egyhetes felkészülést igényel, „hiszen régi autó létére bírnia kell a strapát” – szögezte le, hozzátéve, hogy „szerencsére időre megy, ha valamit elrontasz, be tudod hozni”. Társa, Csongor most először birkózott meg az irányítás feladatával. „Az a dolgom, hogy kövessem a listán, mikor merre kell menni, és számoljam a kilométereket a speciális szakaszokon, ahol infrával mérik az átlagsebességet, ugyanis nincs megadva pontosan, hogy hol kezdődik és hol végződik, márpedig egyikből a másikba kell gyorsan váltani, igazodva az adott fázishoz” – majd meg is mutatta az itinert az útmutatásokkal.

Nem lehet elfojtani az érzést

A házigazdának, Bokor Botondnak, Fenyéd község polgármesterének köszönhető, hogy Küküllőkeményfalva, ha csak két óra erejéig is, de részese lehetett a különleges felvonulásnak.

„Fontosnak találtam, hogy idehozzam ezt a rendezvényt és a falu biztosítsa a helyszínt, mert ilyen itt még nem volt, a látvány kicsi és nagy örömére egyaránt szolgált, ugyanakkor azzal is spekulálok, hogy vannak a részvevők között tehetős és befolyásos emberek, akik segíthetnek, ha kéréssel fordul hozzájuk a község. Remélem, lesz folytatás is egy ilyen sikeres kezdés után. De ez mind mellékes, a régi autók szeretete és tisztelete hozott össze itt minket. Jómagam is rajongó és szenvedélyes gyűjtő vagyok, kezdtem egy 1980-as évjáratú 123-as sport kupé Mercedesszel, azt lecseréltem egy 1974-es S kategóriájú Mercire, majd átpártoltam az amerikai autókra, és maradok is ennél, ez egy teljesen más világ. Volt három darab Pontiac Firebirdöm és egy Chevrolet Corvair-em, mondhatni ezeken tanultam ki mindent, amit tudni kell, az anyagi vonzatával is tisztába kerültem. Eladtam őket, és most olyat keresek, ami megfelel az elvárásaimnak, az igazit. Mert