Karda-Markaly Aranka: a nemek szerepéből nehéz kilépni

Még ott is úgy gondoltam, hogy történelemszakos tanár szeretnék lenni, ezért el is végeztem a pedagógiaképzés mind a két modulját, de aztán végül inkább a kutatás iránt kezdtem el nagyobb érdeklődést mutatni, minek eredményeképpen itt kötöttem ki, a múzeumban.

Ezek közül talán kiemelném az egyiptomiakról vagy a római korszakról szóló óráit, számomra ezek maradtak meg leginkább.

Nem tudják, hogyan is beszéljenek velem adott helyzetben, vagy hogy hogyan köszöntsenek, fogjanak-e velem kezet vagy sem. Ettől eltekintve nem gondolom, hogy meg lennék különböztetve.

– Neked esetleg vannak-e elvárásaid saját magaddal szemben, és ha igen, mik azok? Hogyan tudod őket teljesíteni?

– Nagyon sok elvárásom van magammal szemben, ilyen pl. a folyamatos fejlődés mind emberileg, mind vezetőként. Folyamatosan fejlesztem a kollégákkal és a többi intézményvezetővel való kapcsolatomat. Szeretném azt is elérni, hogy egy kicsit még nyitottabb legyek különböző témákra, amik megtalálnak engem vezetőként. A tudásomat is szeretném fejleszteni, talán számomra ez a legfontosabb. Ez azt jelenti, hogy a kutatói énemet sem szeretném teljesen feladni, ami eddig sikerült is, igyekszem minden évben legalább egy publikációt létrehozni, kiadni.

– Milyen témában mozognak ezek a publikációk?

– Az erdélyi fejedelemség korából doktoráltam, ez a korszak jelenti az én kutatási területemet, ezen belül pedig a csíkszéki székelység 16–17. századi korszakát. Mielőtt igazgató lettem, volt egy kutatói pályázatunk a Genius program keretén belül, és az egyik kollégámmal 17. századi alcsíki peres jegyzőkönyveket kellett átírnunk, szeretném, ha a közeljövőben erről egy könyv is születne.

– Válaszod arra enged következtetni, hogy folyamatosan fejlődik a múzeum is. Hogyan látod a jövőjét mondjuk öt-tíz év múlva? Szeretnél továbbra is vezetőként megjelenni ebben a jövőképben?

– Ugye mi viszonylag kis múzeum vagyunk, velem együtt 24 fő dolgozik itt. Nagyon szeretném, ha az itt dolgozók száma megnövekedne, mert jelenleg nem tudunk minden feladatot ellátni maximálisan. Hosszú távon ezt szeretném, ha megvalósulna. Ugyanakkor rendelkezünk egy hatalmas térrel a múzeum mögött, a várossal közösen erre már megvannak a terveink arról, hogy épüljön újra itt a 18. századi erődítményrendszer. Ezt szeretnénk visszaépíteni pont azért, hogy nyerjünk raktárhelységeket, restaurátori laborokat és a műtárgyak fertőtlenítésére szolgáló helyet. A múzeum rendelkezik egy skanzennel is a hátsó kertben, amit szintén szeretnénk újragondolni, felújítani és látogathatóvá tenni. Továbbra is

hogy évente legalább kétszer olyan kiállításokat is szervezhessünk, ami az idelátogatók számára releváns lehet, olyan történelmi, művészeti periódusokat életre hívni, ami az itt élők számára kevésbé ismert.

– Ha egy fiatal pályakezdő múzeumi közegben szeretne elhelyezkedni, mit tanácsolnál neki? Miből van esetleg hiány a munkaerőpiacon?

– A fiatal szakembereknek nagyon jó lenne, ha elvégeznék a restaurátorképzést, mert jelenleg nincsen restaurátori munkára szakosodott fiatal szakértő, és bár a múzeumnak jelenleg nincsen szabad restaurátori pozíciója, de ha lenne, sem tudnánk, akit alkalmazni. Országos szinten nagy a hiány a restaurátorokból. Sok mindenre lehet szakosodni, papír-, bőr-, fém-, festmény- illetve kerámia restaurátor is létezik.

Úgyhogy a jövő nemzedékének azt tudom tanácsolni, hogyha érdeklik ezek a szakterületek, akkor mindenképpen mélyüljenek el ezekben minél jobban.

– Van motivációd a munkádban? Mi az, ami a legjobban mozgatni tud?

– Ami a legjobban motivál, az, hogyha van elvégzendő feladat. Nem szeretek unatkozni, és attól töltődöm fel, ha pörgősek a napjaim. Ha van egy kiállítási vagy kutatási projekt, amin dolgozunk, és annak látom a végeredményét, illetve azt, hogy ezt a kívülállók is értékelik, akkor az nagyon nagy motiváció tud lenni a számomra.

– Ahogy hallom, folyamatosan készül valami, vagy kutatás, vagy kiállítás, amikkel rengeteg tennivaló akad. Hogyan fér ez össze a mindennapi otthoni teendőiddel, a családdal? Van rá példa, hogy otthon is dolgoznod kell?

– Nagyon sokszor megtörténik, hogy itt nem sikerül befejeznem a munkámat, emiatt haza kell vinnem magammal, és otthon befejeznem, de nagyon sok esetben az is előfordul, hogy különböző problémákkal keresnek meg telefonon, amit szintén munkaidőn kívül, otthonról kell megoldanom.

Ami a szakmai részét illeti, abban sokkal magabiztosabb vagyok, otthon érzem magam benne.

– Van-e olyan projekt, amire különösen vágysz és szeretnél megvalósítani a már említett terveken kívül?

– Rengeteg tervünk van, már öt évre előre megvannak az időszakos kiállítások tervei, emellett szeretnénk az állandó kiállításainkat is megújítani, teljesen újakat is létrehozni. A múzeum 2030-ban száz éves lesz, ennek örömére tervezünk egy egyéves ünnepi sorozatot. Ezek kivitelezése elsősorban költségvetésfüggő, de reméljük, hogy ezeket sikeresen meg tudjuk valósítani. Olyan kiállítás is lesz, amire különösen vágyok. Elfogult vagyok a saját korszakom iránt,

Ekkor lesz a mohácsi csatának az 500. évfordulója, mi pedig ezzel szeretnénk erre emlékezni.

– Mi az, amit szeretnél, ha megjegyeznének az emberek a tapasztalataidból?

– Minden munkának megvannak a saját kihívásai, illetve nehézségei, és talán azt érdemes szem előtt tartani, hogy addig amíg van egy rész, ami boldoggá teszi benne az embert, addig érdemes csinálni. De amikor ez az öröm elvész, vagy úgy érzi, már nem okoz örömet, akkor azt abba kell hagyni. Úgy érzem, hogy nekem jelenleg még örömet okoz ez a státusz, egyelőre a feltöltő napjaim visznek előre, de amikor ez már nem fog feltölteni többé, akkor már én sem leszek vezető többé.

A cikk először lapcsaládunk hetilapjában, a Heti Hírmondóban jelent meg 2024. november 1-jén.

Baló Noémi