Juhászkutyák támadtak a tehénpásztorra Zetelaka határában – súlyos fejsérülésekkel műtötték az áldozatot

– idézte fel a férfi. Az ebek többsége ugyan nem támadt, de egy kutya ledöntötte a lábáról, egy másik pedig a fejét kezdte harapni. Ekkor ért a helyszínre a pakulár (juhász), aki egy másik emberrel közösen igyekezett elhajtani a támadókat. Ők ugyan sikerrel jártak, de a baj már megtörtént,

„Az volt a szerencsém, hogy vastag ruhában voltam, így a törzsemen nem tudott súlyos sérülést okozni a másik kutya, de így is látszik a támadás helye, ahol nagyon belilult” – magyarázta a kórházban lábadozó férfi, aki szerint a harmincéves tapasztalatának köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj.

A férfi azt is közölte, hogy nem feltétlenül szeretne az igazságügyi szervekhez fordulni a történtek miatt, de

Erről egyébként már egyeztettek is a férfivel, ám a konkrét összegről a felépülése után szeretne beszélni Bíró Árpád. Kijelentette, az is fontos, hogy nevelje meg a kutyáit a gazda, hogy ne történhessen hasonló eset.

– magyarázta Sebestyén, aki gyerekkora óta nevel jószágokat. A helyzetet az is bonyolítja, hogy van egy Sebestyén által kialakított vályú a támadás helyszínén, ahol a szóbeli megegyezés szerint mindenki csak egy adott időszakban itathatja a teheneket és a juhokat. Ez a megegyezés sem volt betartva, hiszen a tehenek rosszkor voltak ott.

„Hogy konkrétan mi történt a támadáskor azt én sem tudom, hiszen nekem is utólag szóltak. Volt két csúnya harapás, de mindez a legjobb szándékom ellenére történt. Higgyék el, nekem sem hiányzik a baj, nem szeretném, hogy bárki megsérüljön.

– szögezte le.

Az esettel kapcsolatban nyomatékosította, ő mindenképp szeretné kárpótolni az áldozatot a történtek miatt.

Az ilyen jellegű problémákat viszont meg lehetne szüntetni, amennyiben minden gazda felelősen bánna az ebekkel: egyebek mellett nem engednék, hogy szabadon kószáljanak, ugyanakkor a chipezés sem maradna el.

Mit tegyünk, ha támadnak a juhászkutyák?

Sebestyén Márton elmesélte, ő konferenciákra is jár, ahol a juhászkutyák megfelelő nevelését hangsúlyozza. Fontosnak tartja azonban azt is, hogy a természetjárók is megfelelő módon viselkedjenek, ha a nyáj közelében érnek. Van, aki ezt már tudja, így korábban nem volt a mostanihoz hasonló incidense a kutyáival.

Ha ez mégsem sikerül, akkor meg kell állni – lehetőleg egy fa közelében, ahová végső esetben felmászhatunk – és szólni kell a közeledő kutyákhoz, úgy kell tenni, mintha ismernénk őket. Az sem baj, ha van nálunk némi élelem, amit távolabbra hajítva odaadhatunk nekik. Elfutni és agresszívan fellépni nem érdemes az ebekkel, hiszen annak támadás lesz a vége.

– így a gazda. Megjegyezte, a harapásra készülő juhászkutya rendszerint nagy körben mozgatja a farkát és az első lábait szétterpeszti.