Buslig Kincső, a sepsiszentgyörgyi Lábbusz program felelőse megkeresésünkre kifejtette, városukban továbbra is dicséretes a közösségi összefogás és a kitartás mind a diákok, mind pedig az önkéntesek részéről. Noha a januári mínuszok beköszöntével valamelyest csökkent a gyaloglást választók száma, így is

Szeptemberben hetente átlagosan 190 kisdiák csatlakozott a tíz útvonalat érintő „járatok” valamelyikéhez, decemberben 170, az elmúlt hetekben pedig nagyjából 130 résztvevőt jegyeztek – számolt be a programfelelős.

A szervezők a kicsik kitartását nem hagyják jutalom nélkül: indulás előtt a pontgyűjtő füzetkébe nem egy, hanem két matrica kerül be, amelyeket később nyereményekre válthatnak. Az önkéntes „buszsofőröket” ugyan nem díjazzák matricával, de az ő lelkesedésük sem hagyott alább szeptemberhez képest – tudtuk meg.

és megeshet, hogy egy-egy intézmény nem tud minden járathoz vezetőt biztosítani, de mindig akadnak vállalkozó kedvűek, akik besegítenek – mondta. „A gyerekek sok erőt és energiát adnak. Csevegnek, csacsognak, és az embert felderítik abban a húsz-harminc percben, amíg elérnek az iskoláig” – zárta a sepsiszentgyörgyi programfelelős.

A csíkszeredai járatokat sem befolyásolja a hideg

Valószínűleg a csíkszeredaiak jól bírják a hideget, hiszen jelentős létszámbeli esést náluk sem regisztráltak – ezt már Kajtár Dalma, a csíkszeredai Lábbusz program koordinátora osztotta meg lapunkkal. Meglátása szerint

Náluk átlagosan mintegy 120 iskolás vette igénybe a „buszjáratokat”, az elmúlt hetekben számuk száz körülire csökkent.

Az udvarhelyi programfelelős is megerősítette, a diákok kitartók a hideg ellenére: jókedvűen, fegyelmezetten haladnak iskoláik felé. Az önkéntesek kapcsán megemlítette, előfordulhat időnként, hogy a buszvezetők nem tudják teljesíteni vállalásaikat – többnyire betegség miatt –, de mindig akadnak civil önkéntesek, akik besegítenek.

Tapasztalatai alapján a vállalatok munkatársainak nehezebb összeegyeztetni a munkakezdést és a lábbuszozást, ezért ők kevesebb számban vannak jelen, viszont örömmel mesélte, hogy például

akár két héten keresztül is vezetve a buszjáratokat. „Lelkesít, amikor látom, hogy az emberek önkéntesen, semmilyen mellékes szándék nélkül elkísérik mások gyerekét az iskolába” – osztotta meg a programfelelős.