illetve részt vett a gyermekvédelmi rendszer megszervezésében is a városban és környékén. „Hihetetlen az az elhivatottság, amivel a nagy tudású tanár apa (Jaklovszky Alfonz apja, Jaklovszky Dénes – szerk. megj.) és orvos fia szolgálta ezt a közösséget” – fogalmazott a kórházigazgató.

82 ezrelékes csecsemőmortalitás

A gyermekgyógyászati osztály a kezdetekben mindössze tíz ággyal működött, és Jaklovszky Alfonz fő célkitűzése a második világháború utáni időszakra jellemző nagyon magas gyermekhalandóság csökkentése volt – sikerrel is járt ebben. Erről már Balla Árpád beszélt visszaemlékezésében. A nyugalmazott gyermekgyógyász főorvos 1960-tól több mint húsz évig dolgozott együtt Jaklovszky Alfonzzal, majd

Elbeszéléséből a mai, mindenre kiterjedően leszabályozott, egységesített és kontrollált egészségügyi rendszerhez képest egy elképesztően önálló, de kezdetleges fázisban lévő gyermekgyógyászati osztály képe rajzolódott ki a város múlt századi, erőteljesebb iparosodása előtti időkből. Abból az időszakból, amikor az orvosok – esetenként műszerész, gépész vagy vasesztergályos segítségével – maguk fejlesztettek orvosi eszközöket, és

Abban az időben ugyanis még a Nagy-Küküllő vizéből főzött, sőt ivott a lakosság. 1953-ban 82 ezrelékes volt a csecsemőmortalitás aránya Udvarhelyszéken, ez azonban a múlt század végére a tizedére csökkent, a hasmenés pedig eltűnt a halálokok közül.

mint azt a nyugalmazott főorvos elmesélte, már a hatvanas években mechanikus inhalátort alkottak kis motorral, amit több mint egy évtizeden át használtak, de később a gyerekek Achilles-reflexének vizsgálatához is saját barkácseszközt alkottak, egy telefonkagylóból készített foglalatba ágyazott indukciós tekercsből és mágnesből, a reflexidőt pedig EKG-készülékkel mérték milliszekundumban.

Bevált gyakorlattá vált az is, hogy számtalan, esetenként évtizedeken át használt saját tervezésű fém orvosi eszközt a helyi üzemek, többnyire a Gábor Áron-gépgyár mesteremberei készítettek el az orvosok számára.

A gyermekgyógyászati osztály orvosai már a kezdetektől fogva tudományos munkát – kutatásokat, reprezentatív felméréseket – is végeztek, tanulmányokat publikáltak, Balla Árpád például több mint harminc éven át vizsgálta a magnéziumhiány szerepét különböző betegségek esetében.

A nyugalmazott osztályvezető főorvos által a visszaemlékezésében bemutatott statisztikából egy negatív adat is kitűnik: az újszülöttek száma az 1950-ben feljegyzett 2500-hoz képest majdnem harmadára, 900 alá csökkent a 2000-es évek elejére, a természetes szaporulat pedig 15,4 százalékról 0-ra csökkent a '90-es évek első felére, majd átment a negatív tartományba.

A jövő

A gyermekosztály formálódó arculatáról, alapelveiről és célkitűzéseiről Koncsag-Szász Előd gyermekgyógyász főorvos beszélt az eseményen, az időhiány miatt egészen tömören. Első alapelvként a „minimal handling”, vagyis a beteg gyerekek diagnosztizálásakor alkalmazandó azonnali beavatkozások helyett a megfigyelést és csak a legszükségesebb beavatkozások alkalmazásának elvét emelte ki.

A gyerekekhez való közeledést egy Pilinszky-idézettel a madarak etetéséhez hasonlítva elmondta, öröm volt számára látni, amikor a székelyudvarhelyi kórházban kezdett dolgozni, hogy itt hagyománya van ennek az elvnek. Hangsúlyozta,

Az elődök szellemiségét továbbviszik, és fontos alapelv marad a tudományszervezés is az osztályon, ennek része egyebek közt az is, hogy idén bejegyeztették az Erdélyi Gyermekgyógyász Társaságot, amelynek székhelye Székelyudvarhelyen van, és évente kétszer tudományos konferenciát is rendeznek – mondta a gyermekgyógyász főorvos.

Harmadik alapelvként egy új elemet nevezett meg, a professzionális kommunikációt. Nincs ennek itt még olyan hagyománya, mint a külföldi klinikai központokban, de a jövőben erre nagy hangsúlyt fognak fektetni, és a következő évtizedek arról fognak szólni, hogy ezt meghonosítsák – zárta beszédét Koncsag-Szász Előd. Az esemény a kórház szakorvosai által tartott, gyermekgyógyászatot érintő szakmai előadásokkal folytatódott.