Hátrányos helyzetből a teljesség felé

„Sorstársukként” a gyermekotthonokban nevelkedő kicsiknek kívánt örömet szerezni a tábor megszervezésével Csányi Attila, a TEE elnöke. A gyerekek visszajelzéseire is nagy hangsúlyt fektetett: az erre kijelölt táblákon bárki megoszthatta gondolatait

Fotó: Barabás Ákos

A délutáni focizásnak örültek a legjobban a táborozók. Ilyenkor senkinek sem volt kibúvó, még a nevelők is mezekbe öltöztek, és kezdődhetett a tábori bajnokság

Fotó: Barabás Ákos

A nevelés is jelentős szerepet kapott a táborban. Kézmosás előtt senki nem ülhetett asztalhoz, evés előtt pedig áldást mondtak

Fotó: Barabás Ákos

Az aktív kikapcsolódás részét képezték a kézműves foglalkozások. Az aznapi rajzokat bárki megtekinthette

Fotó: Barabás Ákos

Sok résztvevő már a tábor előtt ismerte néhány társát, így gyakori volt a klikkesedés. Mások nehezebben illeszkedtek be a társaságba, félre húzódtak. A nevelők csapatépítő játékokkal igyekeztek mindenkit bevonni a programba

Fotó: Barabás Ákos

Mindenre kíváncsiak volt a gyerekek, akik futkározva, egymással játszadozva várták, hogy elkészüljön a tábortűz. Aki odafigyelt, azt is megtudhatta, hogy kik szerelmesek, vagy éppen kik szakítottak a párjukkal

Fotó: Barabás Ákos

Noha bőven akadt tennivalójuk a nevelőknek, egy kis viccelődésre is maradt idejük, elvégre ők is táboroztak

Fotó: Barabás Ákos

A gyerekjátékok nem jártak le kisebb viták, és az ebből fakadó szidások nélkül. Mindenki a maga módján próbált megnyugodni

Fotó: Barabás Ákos

Tábortűz mellett szólt az ének. A nagyobbak magukról is meséltek, így megtudhattuk, milyen nagy küzdelmet jelent a társadalomba való beilleszkedés annak, aki eleve hátránnyal indul

Fotó: Barabás Ákos

A nevelők munkája nem fejeződik be. Tartani fogják a kapcsolatot a gyerekekkel, és újabb találkozókat, táborokat szerveznek a jövőben. Remélik, hogy lesz, aki megfogadja tanácsaikat

Fotó: Barabás Ákos