Székelyföld nem enged a negyvennyolcból

Március 15-én délelőtt, az ifjúság és a helyi kisiskolások kezdték meg a koszorúzások sorát a szemerjai református és a belvárosi római katolikus templomnál, a Vártemplom temetőkertjében, illetve a cinteremben, a honvédsíroknál. Délután az 1848–49-es honvédemlékmű megkoszorúzására is sor került, a helyi civil szervezetek és politikai alakulatok helyezték el virágaikat és koszorúikat, a rétyi Kováts András Fúvószenekar kíséretében.

Az ünnepi emlékműsorra a színház előtti téren került sor, ahol először a dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat zászlósai és a 11-es Székely Huszárezred hagyományőrzői vonultak fel, majd a kapitány jelentett a polgármesternek, aki elmondta ünnepi beszédét.

Antal Árpád András az ünneplő közösséghez intézett beszédében kiemelte: ezen a napon, a magyarok napján nem csak a forradalmárok tetteire emlékezünk, hanem erőt, bátorságot és ihletet merítünk a szabadságharc szelleméből a jelen küzdelmeihez, melyekből nagyon sok van. Ezen a napon egyszerre éljük meg a szabadság és az együvé tartozás érzését – fogalmazott Antal, hiszen a Kárpát-medence magyarsága együtt érez és együtt gondolkodik. A városvezető azt is kiemelte, Háromszék számára nagyon fontosak a forradalmi elődök, hiszen példát mutattak a harcban, mert az a vágy és tudat vezérelte őket, hogy lerázzák az élősködő osztrák igát, és letegyék a magyar haza alapkövét a nemzet számára.

A forradalom az alkotás hevében is zajlott – mondta a polgármester, hiszen a nemzetért tevékenykedők megteremtették a nemzeti intézményeket, szabadságjogokat adtak és a magyarság javát szolgáló törvényeket hoztak. „Számomra ez a fajta alkotó munka az, ami elsősorban példaértékű. Mert a lázadás önmagában mit sem ér, ha nincsenek elképzeléseink arra nézve, hogy mi legyen azután. A forradalmárok pontosan tudták, hogy miért harcolnak: a magyar hazáért, szabadságért és a haladásért” – hangsúlyozta Antal Árpád.

A polgármester az elképzeléseit is ismertette beszédében, ami a jövőt illeti, ugyanazon feladatok elé néz Sepsiszentgyörgy, mint az elődök: létre kell hozni azt a világot, amelyben élni szeretnénk. A jövő világának alapkövét most kell letenni, és mi kell felépítsük, a mi munkánk eredményeként: „1848 a nagy tervek, nagy álmok és cselekedetek éve volt. Ma, nekünk is vannak álmaink. Nem ábrándjaink, hanem álmaink. Mert az ábránd és az álom nem ugyanaz. A cselekvésre képtelen emberek ábrándoznak, a cselekvők pedig megvalósítják álmaikat. Az álom cél, melyet el lehet érni, ha szívósan, tudatosan dolgozunk érte. Nekem is van egy álmom. Nekem az az álmom, hogy legyen egy erős, virágzó, gazdag Székelyföldünk, mely meg tud állni a lábán, mert megtartjuk mi, a lakói. Én egy olyan Székelyföldről álmodom, mely biztonságos otthona az itt élőknek, ahol őrizni tudjuk a nyelvünket, hagyományainkat, kultúránkat, mindazt, amitől mi magyarok székelyek vagyunk. Nekem az a vágyam, hogy eljöjjön az a nap, amikor a szétdarabolt Székelyföld újra egyesül és beteljesül az évszázados álmunk és együtt leszünk mindannyian. És e tekintetben nem engedünk a negyvennyolcból!” – hangsúlyozta Sepsiszentgyörgy polgármestere.

A városvezető ünnepi köszöntője után a rétyi fúvósok előadásában toborzót hallott a közönség, majd a Röpülj páva című dal eléneklése után, az ifjúsági szónok Albert-Nagy Ákos is megtartotta beszédét. A fiatal szónok Petőfi Sándor versét idézte, majd az ünneplő közönséget szólította meg a szabadságharc szellemében.

Felelevenítette a véres harcokat a történelem folyamán, majd a jelenlegi állapotokat méltatta, miszerint a magyar lélek viharai is elültek mára. „Mit kívánhat ma a magyar? Mije nincs meg, amiért lázong, elégedetlenkedik, amiért húzza az orrát?” – kérdezte a szónok. Majd meg is válaszolta kérdését: „Panaszkodhat-e azért a magyar, mert nincs területi autonómiánk, mert nincs Székelyföldnek függetlensége? Mielőtt választ adnánk, nézzünk szét magunk körül. Sepsiszentgyörgyön páratlanul virágzik a magyar kultúra, egész Erdélyben párja nincsen, magyar táblák, feliratok borítanak be mindent, szabad a magyar nyelv, szabad a magyar sajtó, szabad a magyar állampolgárság felvétele, és lehetne sorolni a magyar érdemeket, amit a mában élő magyar nemzet nagyjai álmodtak meg és vívtak ki. Testvéreim, lehet-e okunk panaszra? Egyesek azt mondják igen, ők a területi függetlenségre célként tekintenek, de ez nem így van. Nekünk, Romániában élő magyaroknak attól lesz boldog az életünk, ha a függetlenedésre nem célként, hanem helyes útirányként tekintünk” – fogalmazott Albert-Nagy Ákos.

A fiatal egyetemista szónoklatát követően Szilágyi Zsolt énekelt forradalmi dalokat, fellépett a Háromszék táncegyüttes, majd Szabó Lajos kanonok, a Szent József római katolikus templom plébánosa mondott áldást az ünnepség záróakkordjaként. Az ünnepséget a magyar és székely himnuszok eléneklésével zárta a több ezres tömeg.