Néprajzi film a Gyimesekről

A Gyimesben még a nap is másként kel fel – fogalmazott Zsók Enikő, a film ötletgazdája, szerkesztő-rendezője, akinek régi álma vált valóra ezzel a forgatással. Az ötlet megvalósításához járult hozzá Ségercz Ferenc népzenész, hangszerkészítő is, aki hosszú évek óta végez gyűjtést a Gyimesekben, és tanácsaival, kérdéseivel, valamint tudásanyagával segíti a film készítőit a negyvenperces alkotás létrejöttében. A Kovászna–Hargita megyei filmesekből álló stáb több napot forgatott a Tatros völgyében, ahol kilenc települést jártak be népzenei gyűjtést végezve és megörökítve az ott élők mindennapjait.

Zsók Enikő a Székelyhon.ro-nak telefonon nyilatkozott. „Nagy álmom valósult meg ezzel a forgatással, hiszen egy különleges világba csöppentünk. Ségercz Ferenc az igazi beavatott személy, ő már évek óta járja ezt a régiót, ezért népzenei gyűjtésnek is nevezhetjük a dokumentálást.” A háromtagú stáb: Zsók Enikő rendező, Ségercz Ferenc riporter és néprajzkutató, valamint a csíkszeredai Laczkó Attila operatőr a Caribia Egyesület által pályázott pénzt a film gyártásához, így 500 lejt kapnak utófinanszírozásként a sepsiszentgyörgyi önkormányzattól, valamint több helyi vállalkozó – köztük két orvos – is segíti őket. A filmes csapat a Tatros völgyét járta be, forgattak Gyimesközéplokon, Gyimesbükkön, Balahányoson, Setétpatakon, Kökényesen, Palánkán, Halaspatakon és Bruszturózán is.

A településeken különböző ismert pásztorfurulyásokat kerestek fel, akik életvitelükről, mindennapi tevékenységükről és a furulyázás örömeiről meséltek a kamera előtt. Zsók Enikő kifejtette: a filmnek kettős célja van, a nyersanyag mintegy hatórás film, amelyből negyvenperces dokumentumot vágnak össze, ezt pályáztatják majd különböző fesztiválokon, de a gyimesi és sepsiszentgyörgyi nézőknek is bemutatják. Ugyanakkor Ségercz Ferenc számára néprajzi gyűjtőanyag is a nyers film, hiszen gyűjtésnek készült, tudományos igényességgel, és a tervek szerint a budapesti Hagyományok Házába is eljuttatnák.

„Az itt készült felvételek során a pásztorfurulyásokkal nemcsak a filmhez szükséges anyagot forgattuk le, hanem a technika adta lehetőséget kihasználva egy népzenei gyűjtést is végeztünk. A furulyások nagy része kevésbé ismert a népzenekutató körökben, főleg az ezeréves magyar határtól keletre eső román falvak előadói. Ez a vidék egy hiányt pótol az eddigi kutatásokhoz képest. Megismerésének fontossága abban rejlik, hogy az Erdély és Moldva határán élő közösségek e két kultúrát sajátos módon ötvözik. A gyűjteményben pásztorfurulyás dallamok, beszélgetések vannak dokumentálva tudományos igényességgel” – áll Ségercz Ferenc beszámolójában.

A rendező kihangsúlyozta: a legjobb dolog, hogy ismeretlen furulyásokkal is találkoztak, ami a gyűjtés szempontjából nagyon fontos, de a kalibások világát is bemutatják a filmben, amely különleges világba enged betekeniteni. A hegyi emberek közül Oltean Mihály nevét emelte ki, aki a kalibakultúrát ismertette, kihangsúlyozva az összefogást, amely a hegyi családok között tapasztalható, de azt is, hogy sajnos a fiatalok elvándorolnak, és nem folytatják az ősi mesterségeket.

Zsók Enikő úgy összegezte a gyimesi forgatást, hogy a városi ember életviteléhez képest egy teljesen új világba érkezik az ember, hiszen tevékeny, egészséges és a mindennapi gondok ellenére is életvidám emberek lakják ezt a tájat. Példa erre az a kilencvenéves bácsi is, aki Kámenka legidősebb embere, és a legnagyobb napsütésben takart. Az alkotók reményei szerint több hazai és külföldi fesztiválra is benevezik a filmet, melynek címét közösen találják ki, a következő hetekben pedig az adatok feldolgozásával és a többórás anyag vágásával, szerkesztésével dolgoznak majd.