Lenni vagy nem lenni? – Hamlet a Reflex2 Színházi Biennálén

A vilniusi színház már több fesztiválon is előadta a rendkívülinek számító előadást, amelyet kedden este a sepsiszentgyörgyi közönség is láthatott a Reflex Színházi Biennálé keretében. A darab a fiatal nézőkből váltott ki óriási katarzist: elmondásuk szerint kötelező iskolai feladat kellene legyen ennek a színdarabnak a megtekintése.

„Litvánia függetlenségének helyreállításakor úgy tűnt, új nemzedék született. Ma már ezt nem állítanám. Bár az áttörés akkor valóban megtörtént, a közös elvek és érdekek megjelenése elmaradt. Így a legjobb esetben is azt mondhatjuk: önálló közösségek létrejöttét eredményezte az a pillanat. Ezek közé tartozik az Oskaras Koršunovas Színház is\" – mondta annak a vilniusi színháznak a névadója, akinek két klasszikus Shakespeare-drámán alapuló rendezését is láthatta a sepsiszentgyörgyi közönség. A Hamlet kettős rendezői olvasata az emberi tapasztalatok milyenségére és a színház természetére világít rá. A színpadon látható sminkasztalok tükrei a legmeglepőbb szögekből mutatják meg ezt az emberi és színházi valóságot. „Hamlet kérdése kezdetben abszurdnak tetszhet, hiszen létünk kényelmes, jövőnk biztosnak tűnik. Ám a jövő valójában bennünk rejlik, nem pedig a politikai szlogenekben vagy a kereskedelmi szólamokban\" – véli produkciójáról a litván rendező.

Ki vagy te? – ez a fő kérdése a darabnak, melyet a színházi öltözőasztal előtt ismételgetnek egyre erőteljesebben a színészek, önmaguknak és a közönségnek is, akiket a tükörben látnak.
A darabról rengeteg kritika született, hiszen újszerű feldolgozása az időtálló műnek. A darabot bemutatták a Bárka Színház fesztiválján is két évvel ezelőtt, Jászay Tamás színikritikus akkor úgy értékelte, ez az előadás kizárólag erős idegzetűeknek és haladóknak ajánlott.

„A dráma a színészek öltözőasztalainál indul, ott tetőzik, s ott is ér véget ezen az estén: valójában az összes előadás, a Színház maga is itt kezdődik és múlik el. A tükör előtt, azon a helyen és abban a pillanatban, ahol és amikor a színész megpróbál saját arca mögé látni, fölfedezni magában és magán túl azt a különös, megfoghatatlan és egyszeri lényt, aki egyetlen estére válik belőle. A legfontosabb rész pedig, amikor kétszer mondja el Hamlet leghíresebb monológját, s második alkalommal, a zárlatban világossá teszi, hogy a választás nem rajta áll, hiszen az egyrészt rég megtörtént, másrészt teljesen magától értetődő: nem lenni” –  írta a műről Jászay Tamás, a Színházi Kritikusok Céhének elnökségi tagja.

A litván rendező, Oskaras Koršunovas a fidelio.hu kulturális portálnak így nyilatkozott: „Objektív shakespeare-i Hamlet nem létezik. Amennyit Hamletből, a hamleti Helsingőrből magunkban megtalálunk, pontosan annyi a Hamlet. Ha kérdéseket ébreszt bennünk, és ha ezekre válaszokat kapunk, akkor beindult a hamleti mechanizmus.”