EMKE-díjat kapott Tamás Sándor

Az EMKE-díjakat az erdélyi magyar művelődési életben kiemelkedő munkát végző személyiségeknek adják. Idén Há­romszékről Tamás Sándor Kun Kocsárd-díjban részesült a szórvány és a belső anyaország szerepét betöltő Székelyföld identitásőrző, kulturális kapcsolatának intézményesített megteremtéséért, Demeter Lajos helytörténész pedig a könyvtári és helytörténeti kutatás terén végzett eredményes munkásságáért kapja a Monoki István-díjat.

Tamás Sándor a díjjal kapcsolatosan portálunknak úgy nyilatkozott, ezt nem csak ő kapta, hanem az egész csapat, aki az elmúlt években együtt dolgozott a szórvány és Székelyföld kapcsolatának intézményesített megteremtéséért. A tanácselnök kiemelte a városi önkormányzatok, iskolák, könyvtárak és más művelődési egyesületek munkáját is, akik identitásőrző tevékenységet folytattak az elmúlt évek során.

„Azt tapasztaltuk, hogy innen Székelyföldről mindig azt nézték elődeim és mások is, hogy miként lehet magyarországi testvérkapcsolatokat kialakítani. Gyakorlatilag, amíg magyarokat kerestünk, átrepültünk Erdélyen, és közben nem vettük észre, hogy Erdélyen belül vannak olyan magyar közösségek, ahol magyar emberek nagyon alacsony számbeliségben élnek. Ezen 2009-től változtattunk, amikor Winkler Gyulával Sepsiszentgyörgyön átbeszéltük, hogy miként lehetne a szórvány és Székelyföld kapcsolatát megerősíteni, kiépíteni” – mondta Tamás Sándor.

A statisztikai adatok szerint négy évvel ezelőtt, 2010-ben 50 rendezvényt szerveztek a szórványban élő magyaroknak, 2011-ben és 2012-ben évenként 37 eseményt, míg tavaly 38 rendezvénnyel voltak jelen. A megyei tanács elnöke hozzátette, a rendezvényeket tapasztalataikra építették, hiszen olyan településeken nyertek betekintést a szórványban élők mindennapjaiba, ahol az elmúlt ötven évben semmilyen magyar kulturális rendezvény nem volt.

Ugyanakkor nemcsak kultúrműsorokat vittek az ott élőknek, hanem előadásokat, táborokat, interaktív foglalkozásokat is szerveztek. Ezek közül legsikeresebb talán az a táboroztatás volt, amikor több tucat szórványban élő magyar gyermek látogatott Székelyföldre, s míg az első románul beszéltek, később magyar nyelvre váltottak nemcsak az itt élőkkel, hanem egymással is.

A két vidék közti kapcsolatot a jövőben is erősítenék. A tapasztalat szerint az első években csak zárt rendezvények voltak, mára már kültéren is zajlanak a tevékenységek. Tamás Sándor szerint megérett ez a közösség arra, hogy vállalják identitásukat, így hungarikum-napokat szerveznek, valamint más olyan rendezvényt is, ahol a román közösséggel együtt tudnak ünnepelni.