A tetoválás szabadságot jelent

Keleties hangulatú szoba, rengeteg színes festéktubus, képek és minták mindenhol, valamint orvosi rendelőre emlékeztető műszerek és bútordarabok: ilyen egy tetoválószalon, ahol különböző jeleket, képeket tetovál A. Gábor. Míg tíz évvel ezelőtt megbotránkoztak az emberek egy-egy kar- vagy lábtetováláson, ma már természetessé vált, hogy akár fiatalkorúak is megbélyegeztessék magukat. Gábor már hosszú évek óta készít tetoválásokat, ezeket ő maga rajzolja, tervezi meg, majd viszi fel a bőrre. Természetesen előre hozott mintáról vagy képről is dolgozik, de jobban szereti a saját ötleteit kivitelezni. A hamarosan nyíló új szalonról és a tetoválás jelentőségéről beszélgettünk a szakemberrel.

– Mikor kezdtél vonzódni a tetoválásokhoz és mi volt az első, amit rajtad készítettek el?

– A lábamra készült az első, egy japán írás, amit egy jóbarátom készített el. Nem divatból csináltattam, hanem mert korábban karatéztam és annak emlékére. Nagyon sok tetoválás van rajtam és mindegyik külön jelent valamit számomra. A tetkók iránti vonzalmam már kisiskolás koromban elkezdődött, akkor körzővel karcoltam mintákat a bőrömbe, ezek később begyógyultak és felváltották az igazi ábrák. Saját magamnak is készítettem tetoválást, ezek a legjobbak.

– Hogyan kezdtél el másokon is dolgozni?

– A katonaságnál már megvolt a sajátom, és ott rajzolgattam a különböző képeket, majd a társaimnak is megtetszett és házi gyártmányú géppel készítettem nekik is tetoválást. Később ez a tevékenység abbamaradt, más típusú vállalkozásba kezdtem, de néhány éve hazajöttem és komolyabban foglalkoztam a dologgal. Eleinte otthon rajzoltam és tetováltam, aztán vásároltam egy profi felszerelést és beindult úgymond az üzlet. 2009-ben nyitottam meg az első szalonomat. Tanulni mások bőrén tanultam, nem adatott meg képzési lehetőség. Kevés ilyen tanfolyam van és az is nagyon drága, viszont most már úgy érzem, anélkül is sikerülnek a tetoválásaim.

– Milyen az érdeklődés, kik és milyen kérésekkel keresnek fel?

– Változó, mindenki jön. Nemrég Dániában dolgoztam, fél évet éltem az országban, és ott volt a legidősebb kliensem. Egy 75 éves hölgy kért egy delfintetoválást a lábára, mivel előzőleg delfinekkel úszott, és így örökítette meg magának az élményt.

– Van-e divat a tetoválásban?

– Vannak divatirányzatok, de én a munkáimmal igyekszem elkerülni, és próbálok egyedi tetoválásokat alkotni. Ha valaki megkeres egy ábrával, és szerintem nem illik hozzá vagy az adott testrészhez, akkor elmondom a véleményem és felvilágosítom, de az utolsó szó úgyis az övé. Kérni mindent kérnek, nem csak egy adott motívumot, portrékat, törzsi motívumokat, nonfiguratív ábrákat. Most a realisztikus rajzok a legfelkapottabbak, de mindent elvállalok, amit kérnek. A korosztály 20–40 év közötti, de vannak idősebbek és fiatalabbak is. Fiatalkorúakra nem tetoválok, csak szülői beleegyezéssel. Erre is volt eset, anyuka hozta a fiát, és előtte készült el a tetoválást. Ezt jónak tartom, hiszen a szülő is látja hogyan készül el, és nem kell fertőzéstől vagy utólagos gondoktól tartani. A legfiatalabb kliensem egy háromhetes kisbaba volt: neki fülbevalót tettem be, nem tetoválást csináltam.

– Milyen körülményekre van szükség egy tetoválószalonban?

– Nálunk Romániában a tetoválószalonok úgy működnek, mint egy szépségszalon, de a sterilitás az orvosi rendelőnek megfelelő kell legyen. Egyszerhasználatos tűkkel dolgozom, tehát a fertőzés veszélye nem áll fent.

– Volt-e olyan eset, hogy elhibáztál egy tetoválást vagy javítanod kellett mások munkáját?

– Elhibázni nem hibáztam el, igaz, volt olyan, hogy helytelen angol szöveget kértek, és úgy is kellett írnom. Javítás az rengeteg van, utómunkák is, ezeket is vállalom. A tetoválás életed végéig tart, de megfakul idővel. A tetoválás lényege azonban pont az örökérvényűsége, hiszen még ma is nehéz eltüntetni egy-egy tévedésünket. Jól meg kell gondolni, hogy mit és hová tetováltatunk. A legextrémebb munkám egy arcra készült, de számomra semmi nem extrém. Egy férfi arcára tetováltam egy kelta motívumokkal összekötött sárkányt. Nem árt jól meggondolni, hogy mivel is ékesítjük a testünket, hiszen életünk további részében viselni fogjuk.

– Mindenki, aki ide bejön, meg van győződve, hogy neki tetoválás kell?

– Volt, akit lebeszéltem, mivel éreztem és láttam, hogy nem illik hozzá. Mondtam, hogy gondolja át és jöjjön vissza. Nem jött. Olyan is van, akinek az árakkal van gondja, ez méret és mintafüggő, egy komplexebb minta drágább, még akkor is, ha kis felületre kell készíteni.

– Mit jelent neked a tetoválás?

– Számomra a tetoválás egy életforma, szerencsés vagyok, azt csinálom, amit szeretek. Ez óriási szabadságot ad, hiszen mindig arra törekedtem, hogy amilyen hamar lehet, saját vállalkozásom legyen és szabad legyek. A tetoválás ezt jelenti, ez mind megvan benne.