Gyümölcsfesztiválra készülődve

A sorozat első részében Pakot Mónika főszervező, az alapítvány munkatársa eleveníti fel a legelső gyümölcsfesztivál mozzanatait. 2009-ben első lépésként felmérték, hogy milyen hagyományos gyümölcsök teremnek Udvarhelyszéken, gazdaképzéseket tartottak ezek megmentésére, újratelepítésére és értékesítésére. Annak érdekében, hogy értékesíteni tudják a hagyományos gyümölcsöket és az abból készült termékeket, úgy tűnt, hogy egy Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivál megszervezése a legalkalmasabb erre. Behozni a falut a városba, kapcsolatot teremteni a termelő és vásárló között, együtt ünnepelni és értéket adni a természet adta kincseknek – ezek voltak a sarokkövei az elképzelésnek.

„Fontos volt számunkra, hogy faluközösségek vegyenek részt. Az összefogást próbáltuk népszerűsíteni” – hangsúlyozta a szervező. Az első fesztiválnál a legtöbb munkát az emberek bizalmába kellett befektetniük – mivel a vidéki emberek ritkán járnak ilyen vásárokba, kevés tapasztalatuk van hasonló kezdeményezésekben. Bátorítani és támogatni kellett a közösség tagjait, hogy a helyi kézművestermékeiket és hagyományaikat vigyék ki a látogatók elé. „A legnehezebb talán az volt, amíg meggyőztük őket, hogy az éléskamrában lévő lekvár, szörp sokkal nagyobb érték, mint a szupermarketben található gyári termék. Kezdtek rájönni, hogy azok a vásárlók, akik valóban értékelik a házi termékeket, több pénzt is kiadnak egy minőségi üveg lekvárért” – fogalmazott az alapítvány munkatársa.

Bizonytalansággal és kíváncsisággal érkeztek a vidékiek az első fesztiválra, melynek akkora sikere lett, hogy a másodikra már maguktól jelentkeztek a közösségek. Sikerült kiépíteni a bizalmas légkört egymás közt, azóta a résztvevők bátran fordulnak az alapítványhoz kérdésekkel (pl. hol lehet olcsón befőttesüveget vásárolni). A második fesztiválra már biztatni sem kellett a közösségeket, mivel az egészséges székely pozitív irigység kellőképp mozgatta őket. Pakot Mónika kifejtette, hogy a második fesztiválon be is indult a résztvevők fantáziája: a klasszikus lekvárjaikat próbálták a legérdekesebb összetevőkkel keverni, így jelent meg a mézes szilvalekvár vagy a sárgarépás paradicsomos almalekvár. „Ezek a receptek tulajdonképpen otthon születtek meg. Egy idős pálfalvi néni mesélte el, hogy régebb, amikor nem volt megfelelő gyümölcstermés, akkor így pótolták a lekvárt, mivel a gyerekeknek enni kellett adni a tél folyamán” – mondta el a szervező.

Már javában készülnek a harmadik Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztiválra, amelyen megközelítőleg 20 faluközösség fogja kínálni az eredeti gyümölcsből készült portékáját.