Rúzsa Magdi nem hagyja, hogy hiányozzon az otthona

– Milyennek találod a gyergyói közönséget?

– Nagyon jó volt a koncert, szerintem mindannyian jól éreztük magunkat. Szeretem azt, amikor ránézek a közönségre, kiszúrok bárkit, és nem kapja el a tekintetét. Szerintem a hangulat magáért beszélt. Remélem, mindenki olyan jól érezte magát, mint én.

– Erdélyt milyennek találod? Voltál még itt?

– Nagyon sokszor járok Erdélybe, varázslatosnak tartom. Valahol láttam egy plakáton az Erdély elvarázsol feliratot, amivel egyetértek. Voltam már télen is itt, akkor is nagyon tetszett, de amikor minden zöld, még jobban magával ragad ez a hely. Én nagyon szeretek itt lenni, de nemcsak amiatt, mert gyönyörű a táj. Nagyon szeretem az erdélyi emberek mentalitását.

– Vajdasági vagy, te is kisebbségben éltél, ez milyen értékeket adott számodra?

– Kisebbségben egyrészt az ember megtanulja milyen együtt élni másokkal, Vajdaságban nagyon sok nemzetiség él együtt. Én igyekeztem a minket körülvevő kultúrából is szép dolgokat meríteni, úgyhogy szerintem ez egy pozitívum. Természetesen az ember mentalitásában is fölvesz más népekre jellemző dolgokat. Mi ott mindannyian együtt élünk, ezáltal valamennyire összemosódunk.

– Budapestre költöztél. Mi az, ami a legjobban hiányzik otthonról?

– A legjobban a burek hiányzik. Ez egy olyan étel, ami sós rétes tésztából készül, túróval, hússal szokták megtölteni. Nem távolodtam el, rendszeresen hazajárok. Amikor azt érzem, hogy most már nagyon hiányzik az otthonom, akkor beülök az autóba, és hazamegyek. Nem hagyom, hogy annyira hiányozzon.

– Dalszövegíró is vagy, mi ihleti a szövegeidet, mit akarsz dalba önteni, elmondani az embereknek?

– Ez nagyon változó, van, amikor maga a dallam ihlet meg, máskor csak azt érzem, hogy van egy-két gondolat, amit szeretnék kiírni magamból. Nehéz megvalósítani azt, hogy eldöntöm: mit akarok mondani, persze az is lényeges, hogy mindig legyen értelmes mondanivalója, de nem lehet behatárolni. Nagyon fontos, hogy érzés alapján elinduljon egy gondolat.

– Mit jelent számodra a zene?

– Nekem mindent. Nemrég olvastam egy könyvet, ami azt mondja, hogy az emberi hang nem feltétlenül beszédre való, mert tulajdonképpen az ember énekel, és éneklés közben imádkozik. Az ének az összekötés Isten és az ember között. Amikor otthon vagyok, folyamatosan teszem be egyik CD-t a másik után, most tört rám az a vágy, hogy mindent magamba akarok szippantani. Magam is meglepődök rajta, hogy milyen sok zenét hallgatok, de nyilván erre van szükségem. Zene terén mindenevő vagyok, sok mindent szeretek, örülök, hogy ennyire kinyíltam, elkezdett érdekelni mindenféle zene.

– Milyen jövőbeli terveid vannak?

– Most készül az új rocklemezem, ami októberben fog megjelenni. Szeretek egyszerre csak egy lépést tenni, és ha lehet akkor, azt jól.

– Az erdélyi közönség mikor láthat legközelebb?

– Erdélyben legközelebb Kolozsváron lépek fel augusztus 18-án, akkor Presser Gáborral és ugyanezzel a zenekarral fogok jönni.