Nincs szabad perc az önkéntesszolgálatban

Kati néni szinte a városi könyvtár alakulásától, 1958-tól ott dolgozott könyvtárosként. „A 90-es évek elején kezdődött, még dolgoztam a könyvtárban, amikor az egyházi könyvek gondozására kért fel néhai Hajdó István gyergyószentmiklósi főesperes. Elvállaltam, gondoltam, lesz elfoglaltságom a nyugdíjas évekre, több ezer kötetet rendszereztem, kezeltem. Majd újabb megbízatásokat kaptam, és szeretettel, szívesen végeztem. A Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet segítségét kérte az esperes – ott is tevékenykedtem már akkor –, hogy rászoruló családoknál a ráutaltságot felmérjük. Időközben létrejött a szeretetkonyha. Akkor Manyival ketten jártuk végig a családokat, s azóta is ezt a tevékenységet ketten végezzük” – emlékezett vissza Bencze Katalin arra az időre, mikor szinte észrevétlenül belecsöppent az azóta életformájává vált önkéntességbe.

Szeretetből formált szolgálat

„A szociális karitatív munka nem más, mint szeretetből formált szolgálat. Annyi mindent megtapasztaltunk, annyi szenvedő emberrel találkoztunk, akiket személyes bántalom, testi vagy lelki betegség, beilleszkedési zavar, öregkori kivetettség érzése, életuntság, függőség tart hatalmában, de az éhség is sokakat gyötör. Terepmunkáink alatt sok szempontot figyelembe kellett vennünk, amikor dönteni kellett egy-egy ember, család sorsáról, arról, hogy étkezhet-e a szeretetkonyhán. Családi, anyagi helyzet, egészségi állapot, szakmai felkészültség, lakáskörülmények, az egyházzal való kapcsolat – ez csak néhány, de minden család vagy rászoruló személy külön egy-egy szomorú történet. Az ebédet igénylőkhöz elmegyünk, meglátogatjuk, igyekszünk pozitívan elbírálni a kérésüket, nem szívesen utasítunk el senkit” – mesélt munkájáról Bencze Katalin. Mint mondta, örömmel tapasztalják, hogy van előrelépés. Vannak olyan családok, ahol rendeződnek az anyagi problémák, munkahelyet talál a családfő és könnyebbé válnak a hétköznapok.

A magyarországi Önkéntes Központi Alapítvány által szervezett háromhetes táborban Pécsen Bencze Katalin részt vett az önkéntesek találkozóján. „Az időt el lehetne tölteni mássál is, de hál\' istennek ezt örömmel tudom végezni, és a táborban annyi mindent lehetett tanulni” – fogalmazott Kati néni.

Reggel örömmel felkelni

„Az ember örömmel szeressen felkelni reggel. Ez a legfontosabb. Én szeretek szolgálni, és Katival együtt szolgálunk, már vagy »száz éve«” – mondta Molnár Margit mosolyogva, aki negyven évet tanárként dolgozott a gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály-iskolában. Még mielőtt belecsöppent volna az önkéntes munkába, pedagógusként nagyjából tudta, hogy melyik családok szorulnak segítségre. A \'90-es évekbeli változás után a három és annál több gyermekes anyukák felkeresésével, az egyházhoz érkező csomagok osztásával indult az önkéntes munkája. A rászoruló családokhoz mai napig visz csomagot, nemrég a Kolping családon keresztül jutottak csomagokhoz a rászorulók. A városban és Háromkúton ötszáz darab húszkilós csomagot osztottak szét nemrég.

„Mivel ismerjük a szeretetkonyhán étkezőket, többször is meglátogattuk otthonukban, nemrég két személynek sikerült munkát találnunk, ismerjük, így tudjuk javasolni. Eltelt az idő, és próbáljuk fiataloknak átadni a stafétát, de még nem sikerült” – mondta Manyi néni.

Van kérés, de felajánlás is

A Szent Miklós-plébánián létrehozott szolgálathoz sokan csatlakoztak. Mint mondták, a templomban elhelyezett perselybe nemcsak pénzt fogadnak, a kérések mellett felajánlás is van bőven. „Van, aki a perselybe, papírkára azt írja, kis ágyra lenne szüksége, a másik család pedig éppen egy gyerekágyat ajánl fel, akkor mi fogjuk a kiságyat és elszállítjuk, mindenki jól jár. A Réti család önzetlenül segít a szállításban, volt eset, hogy egy nagyobb kanapét kellett szállítani. A plébániai szeretetszolgálathoz mostanáig több mint negyven kérés érkezett és több mint húsz felajánlás. Lebonyolítani nagy munka, de egy olyan örömöt jelent, amit nem lehet szavakkal elmondani. Volt, aki csak imádságot kért, és mi örömmel tettünk eleget a kérésnek, misét mondattunk” – mesélték az önkéntesek.

„Terepmunkáink alatt sajnos azt tapasztaljuk, hogy az emberek nem figyelnek egymásra, még a kertes házban lakók úgy ahogy ismerik a szomszédokat, de a tömbházakban sok helyen még egy lépcsőházon belül sem tudnak egymásról. Ez egy nagy probléma” – véli Manyi néni. „Nincs szabad perc, de csináljuk, amíg tudjuk, nehéz ebből kiszállni” – fűzte hozzá sietősen Kati néni. Ebédosztás következett a szeretetkonyhán, a szakácsnő kisegítővel minden nap 170 adag egytálételt készít a rászorulóknak. Az önkéntesek a kiosztásban is részt vállalnak, ezúttal is segédkeztek, de mindenekelőtt közösen imádkoztak.