Közösségi kert: ide hazajárnak az emberek

Április derekán parcellázták fel és osztották ki az igénylőknek azt a 20 áras Makkos utcai területet, melyet Gyergyószentmiklós önkormányzata bérmentve ajánlott fel a kertészkedni vágyók számára. Negyvenöt négyzetméteres rész jutott egyenként a harminc jelentkezőnek, ez minden várakozását felül múlta a többnyire tömbházlakókból álló kertészkedni vágyóknak. Legtöbbjük viccel elütve vallotta be: ő életében semmit nem ültetett, fogalma nincs, minek mi a rendje a termőföldön. A tapasztaltabbak közé tartoztak azok, akik már számot tudtak adni arról, milyen az erkélyen, virágcserépben termesztett paradicsom, de annak tanácsait is itták a többiek, aki a kicsi szobában érő földi eper termesztésének csínjáról-bínjáról számolt be.

A terveket nem adták fel

Kertészeti szakelőadás után mindenki számára világossá vált: a tavaszi szántású földet „szeretni” fogják a hüvelyesek, meg fog teremni a murok, a petrezselyem is, egyébhez azonban sok reményt nem érdemes fűzni. Sok nagy terv omlott össze a felkészítő előadás után, de az elszánt kertészek – mondván: megpróbálom, hátha lesz belőle valami – a székely konyhában használatos zöldségek mindenikének magvait, gumóit, palántáit ültették el a földbe.

Ágyások és egyéniségek

Május közepe tájékán már serkentek a növények. Ezek, s az alattuk, körülöttük megdolgozott föld is jellemezi a parcella művelőjét. Dísznövények, kicsire, nagyra, ám szabályosra szabott púpos ágyások árulkodnak a szépérzékről, na meg arról, hogy itt szakszerűen zajlik a növénytermesztés. Katonasorban megmutatkozó saláta, hagyma, reteksorok a rendet, fegyelmet sugallják. Persze hullámzó természetű kertészre utaló „jelek” is vannak: az ágyás egy része lapos, másik fele púpos, a növények kanyargó sorokban nőnek. A megállapítást maguk a kertészek mondták el, akik többsége ha esik, ha süt, talál magának tennivalót a kiskertben, emellett pedig egymás veteményesét szemügyre véve gyűjtik az újabb fontos tudnivalókat. Többen is egy helyre gyűlnek, ha valaki egy újabb növény kikeléséről ad hírt; szemügyre véve a még alig kivehető körvonalakat, közösen örvendenek az élet eme újabb formája megjelenésének. Közös az öröm, s közös a megállapítás: „nem a mi tulajdonunk, de úgy jövünk ebbe a kertbe, mintha hazamennénk”. Szemmel láthatóan alakul az „egy födél alatt élők” közös élete: „ami az enyém, az a tied is” kimondatlan szabály igen jól működik a kert kapuján belül. Szerszámok, locsolóslag, edények, de elültetésre váró magvak, palánták is kézről kézre vándorolnak, s ha valaki épp nem ér rá aznap, parcelláján a szomszéd végzi el az esti locsolást.

Szép termés ígérkezik

Talán az említett tényezők magyarázzák, hogy a tavaszi szántású földben nem csak a paszuly, a borsó szökkent szárba, hanem zöldell a saláta, a hagyma, szépen kel a pityóka, a petrezselyem, a murok, pirosodik a retek, a paradicsom, a paprika és egyéb, a gyergyói vidéken nem honos növények is megfogantak. A kertészkedők pedig? Egyelőre remélik, hogy élvezhetik munkájuk gyümölcsét, addig is – mintha hazajárnának – naponta vonulnak el a világ zajától és „dolgoznak együtt” a természettel.