Körbeért az aranyérem – a gyergyószéki sajtkultúra 140 éve

Ez a tudás aztán csaknem egy évszázadra feledésbe merült. Majd ismét egy svájci szakember érkezett Gyergyószentmiklósra, és neki köszönhetően mára több mint 500 székely gazda sajátította el az érlelt sajt készítésének tudományát. A kiadvány ezt a történetet ismerteti.

Ezen intézkedésektől remélték a kivándorlás megszűnését és a családok megélhetésének biztosítását.

A magyar kormány ingyenesen biztosította a sajtkészítéshez szükséges berendezéseket, Gerber pedig képzést tartott: 1886-ban négy helyi gazda sajátította el tőle az érlelt sajt készítésének fortélyait. Még abban az évben a kassai tejgazdasági kiállításon aranyérmet nyert a pricskei karikasajt, amit Budapesten ugyanannyiért kínáltak, mint a svájci terméket.

A szépen induló történetet megtörték a történelem viharai. A világháborúk, a Trianont követő impériumváltás, majd a kommunizmus elsöpörte a tejgazdaságot – vele együtt a Svájcból hozott tudást is.

Újraéledés: Svájcból újra Erdélybe

Konrad Suter svájci sajtmester 2010-ben járt először Erdélyben. Látva Gyergyószék adottságait – az éghajlatot, a legelőket, az állatállományt –, meggyőződött róla, hogy ez a vidék ideális lehet az érlelt sajt előállítására.

Tőle tanult – majd Svájcban is képezte magát – Portik-Hegyi Loránd gyergyószentmiklósi sajtmester, akinek hat hónapig érlelt sajtja tavaly aranyérmet nyert Portugáliában egy nemzetközi sajtkészítő versenyen. 1885 után újra aranyérmes lett a gyergyói sajt – mintha csak az idő is körbeért volna – mutat rá Köllő Réka a kiadványban.

Következtetések, tanulságok

Kastal László, a Caritas Vidékfejlesztés igazgatója meglátása szerint ma is ugyanaz a feladat, mint 1885-ben: megőrizni a tájhoz illő gazdálkodási formákat, újraértékelni őseink tudását, és azt ötvözni a korszerű technológiákkal.

– mondja Kastal, és hozzáteszi: fel kell karolni azt, amit őseink tudtak, de mellé kell tenni a használható újat is.

Ugyanakkor szomorúan jegyzi meg: „Nem érzékeljük, mekkora érték van körülöttünk. A Pricskét nem véletlenül választották 140 éve: átvizsgálták a flórát, a faunát, a legelők összetételét. Valami olyan volt itt, ami máshol nem. Ezt a helyet látták a legideálisabbnak ahhoz, hogy a legkiválóbb sajt készülhessen. Ma pedig 1300 méter magasság fölött egyetlen tehén vagy juh sem legel – egyetlen esztena sem működik.”