Kiss Ulrich: rá lehet szokni az igazmondásra

„Én Jézustól azt tanultam, hogy egy vezetőnek fel kell tudni tenni a kérdéseket, és erre kell megtanítania beosztottjait is. Akárcsak arra, hogy ne vegyenek készpénznek első hallásra semmit. Kérdezzék meg: miért mondja ezt, s engem hogyan érint? És tulajdonképpen akkor van valóságos döntés, ha én valamit változtatok a magatartásomon. Ha én úgy csinálom a dolgom továbbra is, mint addig, akkor nem történt semmi” – fogalmazott a közel hetvenesztendős jezsuita szerzetes.

„Ismerik a mondást, hogy boldogok a szegények. Én mindig fölkapom a fejemet, hogy akik ezt mondják, tényleg komolyan gondolják? Mert általában nem a szegények mondják ezt. És akik mondják, eszük ágában nincs osztozni a szegények sorsában. Gazdagnak lenni önmagában nem rossz, de nagyanyám nekem mindig azt mondogatta, hogy a koporsóban nincs zseb. Nem viheted magaddal se a diplomáidat, se a pénztárcádat” – hangzott el, majd az előadó hozzátette: „Osztozni a szegények sorsában nem azt jelenti, hogy nem fizetem a számláimat, mert lekapcsolják a villanyt, hanem hogy elkezdek gondolkodni: amim van, abból mi a fölösleges?”

Elmesélte, egyik legszebb utazása Ladakhba volt, mely Tibetnek az indiai fennhatóság alatt álló része. A hegyre indultak, és jött velük szembe lefelé egy pásztor. Közben gyapjút font és énekelt. „Elbeszélgettem vele, majd este lelkiismeret-vizsgálatkor elgondolkodtam, hogy ez az ember és a hozzá hasonlók boldogok és szegények. Mert az ottani egyszerű ember naponta egyszer eszik lepényszerűséget, és ezt egész életén át. Nagy ünnepekkor a kolostorok rendeznek nagy lakomákat, ilyenkor eszik bárányhúst. Egyébként bőségesen van zöldség és gyümölcs, és a jakktehén vajával sűrített teát isszák. Nincs semmiféle biztosításuk, egyetlenegy szemüvegest sem láttam, nem mennek fogorvoshoz, sőt semmiféle kozmetikai cikket, még szappant sem használnak. Tehát szegénységben is lehet az ember egészséges, hosszú életű és boldog. Azt nem állítom, hogy nekünk így kell élni. Nem is tudnánk. De ez egy működő modell, és működik elvileg a szerzetesrendben is” – példálózott a szerzetes.

A teljes írást a Gyergyói Hírlap 2015. január 20-án megjelent lapszámában lehet elolvasni.