Kiásott kincsek Gyergyószentmiklós történelméből

Tíz évnyi régészeti kutatómunka összefoglalása a Gyergyószentmiklós a régészeti kutatások tükrében című kiadvány. A Tarisznyás Márton Múzeum által végzett, Demjén Andrea régész irányításával zajlott régészeti ásatások eredményeit ismerheti meg az olvasó. Pontosabban azokat, amelyek Gyergyószentmiklós területén zajlottak, három helyszínen: a Both-váránál, a Szent Miklós templomnál és Pricskén, az egykori határállomás, vesztegzár területén.

Rengeteg olyan tárgyi bizonyíték került elő a föld alól az ásatások során, rengeteg olyan új ismerettel gazdagodtunk, amelyeket történészek csupán levéltári kutatások alapján soha sem tudtak volna felderíteni – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató. Mindhárom kutatási helyszín számos meglepetést hozott. Ezek alapján Gyergyószentmiklós, Gyergyószék történelme újraértelmezhető.

Mindez könyvben megjelenítve tudatosíthatja a várossal, hogy mindezeket történelmi kincsként lehet kezelni, többet érdemelnének, jobban használhatóvá kellene tenni ezeket. Az új ismeretek jelentősen felülírtak korábban elfogadott feltételezéseket. Például a helyi emlékezet első vagy második világháborús eredetűnek vélte a Pricske csúcsán található védművet, de kiderült, ez sokkal régebbi.
Érdekes tényeket közöltek a Pricske nyergében kiásott vesztegzár maradványai. Ez a hely az örmény kereskedőknek volt fontos, annyira, hogy ennek köszönhetően telepedtek le Gyergyószentmiklóson és tették a települést városiassá. A Szent Miklós templomnál végzett kutatások eredményei pedig azt jelzik: már az Árpád korban is erős közösség élt itt.

A kövek nem beszélnek, de a csontok igen – fogalmaz Demjén Andrea. Korábban csak feltételezni lehetett bizonyos maradványok korát, de a mai modern eszközök lehetővé teszik, hogy nagyon pontosan megállapítható legyen: mikor került egy csontdarab a földbe, vagy hogy egy az épületbe beépített gerenda mely korból származik. A Both váránál hat éven át zajlott ásatások során előkerült leletek azt az eredményt hozták, hogy az építmény már 1240 körül állhatott. Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a vár sosem volt lakott. Erre az utal, hogy egy főember magánvára lehetett, célja hatalmi reprezentáció volt talán, a toronyba veszély idején húzódott be a várúr családja.

Arra következtettek, hogy a várhoz tartozó uradalom a város mai belterületén lehetett, és valószínűleg a Szent Miklós templom környékén. A feltételezést bizonyították a templomnál végzett ásatások. Megállapították, a mai templom alatt egy Árpád-kori templom maradványai rejtőznek, amely a 13. században épült, majd egy másik építési fázis a 14. században történt. Ugyanakkor újdonságot hozott a templomtorony vizsgálata is. Az itt talált fagerendák vizsgálata azt igazolta, hogy a torony 5 szintje is középkori.

A templom körül talált csontok szénizotópos vizsgálata pedig bebizonyította, léteztek itt már 1260–1280 körül temetkezések, azaz ugyanabból a korból származtak a leletanyagok, mint a Both-váránál.

A Pricske nyergében feltárt kontumáció, vagyis vesztegzár esetében a levéltárakból előkerült dokumentumok alapján tudni lehetett, hogy az 1700-as években kezdődött az építése, a gyergyóiak panaszlevelei jelzik, hogy a lakosságnak kellett dolgoznia az építkezésen. A vesztegzár célja, hogy útját állja a pestis és más betegségek, járványok behurcolásának. Egy egész sor ilyen létesítmény épült főként a Kárpátok keleti és déli vonulatának szorosaiban, folyóvölgyekben, de ez a határvédelmi vonal egészen az Adriáig nyúlt. Feljegyzések bizonyítják, hogy ezek egyforma sablon szerint épültek, a lakóházak és istállók mellett börtön és kápolna is tartozott hozzájuk. Kivétel ez alól a Pricskén található veszteglőhely, ahol sem kápolna, sem börtön nem épült. 13 vagy 14 épület állhatott itt, lakóházak és istállók, egyenként is bekerítve, de az egész telephely körül is kerítés húzódott – derült ki a kutatások során.

Egyedülálló még ez a kutatási terület abban is, hogy az ország legmagasabban fekvő régészeti lelőhelye – hangzott el. Ez azonban azzal is járt, hogy külön „kaland” volt megszervezni az ásatásokat, feljuttatni a csúcsra embereket, és az ottani táborozáshoz szükséges legkülönfélébb holmit, élelmet. Ezzel kapcsolatban számos anekdotaszámba menő történet is elhangzott a könyv bemutatásán Demjén Andrea, Csergő Tibor és Iasi-i Alexandru Ioan Cuza egyetem régészprofesszora, Neculai Bolohan részéről, aki mint a kutatásokban nagy szerepet vállaló szakember, maga is jelen volt a könyvbemutatón.

A kutatások fő mozgatója, a kismamaként is a hegy tetején heteket töltő Demjén Andrea Kolozsvárra költözik családjával, a kutatásokban szintén résztvevő férjével, Florin Gogâltan régésszel – hangzott el a Városi Könyvtár zsúfolásig telt termében tartott könyvbemutatón. Ez a tény egyelőre bizonytalanná teszi a gyergyószentmiklósi régészeti kutatások folytatását. Hogy miként, milyen formában, még nem lehet tudni, de mindenképpen szükség lenne a további régészeti kutatásokra. A most megjelent könyv összeállításakor törekedtek arra, hogy ne csak történészeknek, de a város történelme iránt érdeklődők számára is érdekes és olvasmányos legyen. A publikáció – amely megállja a helyét más, a Kárpát-medencében megjelent hasonló művekkel összehasonlításban is – folytatása is az elképzelések között van. Hiszen a múzeum nem csak a városban és annak környezetében, de Tekerőpatakon, Szárhegyen, Alfaluban, Maroshévízen vagy Újfaluban is végzett kutatásokat, amelyek eredményei szintén megérdemelnének egy ilyen kiadványt. A könyv megvásárolható a Tarisznyás Márton Múzeumban, ára 30 lej.