Kenyéráldás Gyergyószentmiklóson

A Szent Istvánnal való „rokonságra”, közös vonásokra hívta fel a figyelmet Antal József tekerőpataki plébános, mert „királynak lenni nem csak annyi, hogy vállunkra terítik a palástot”. Az ember alaphivatása, hogy építsen, alkosson, de más a lehetősége, más a köve mindenkinek – mondta az ünnepi szónok.

A bölcs ember a szívéből jó dolgokat vesz elő, mert a lélek mélységében ott van a kincs királynak, koldusnak egyaránt. A bölcs ember tulajdonsága a látás, észrevenni azt, ami Isten akarata. Amikor meggyengül a látás, akkor kevés az imádság – hangzott el, mint ahogy az is, hogy nem elég látni, felismerni, hanem valóra is kell váltani. A látás és valóra váltás között pedig ott van az odaadás. „Szent István koronázásakor csendben nagy dolgok mentek végbe. Mert csendben születik meg az odaadottság” – idézte a nagy király életét Antal József, nagy titokként említve a tényt, hogy ez az ember kardot vett kezébe. Királyokká kell lennünk, akik kemény kézzel kormányozzák a nyelvüket, a kezükből kiszaladó akaratot.

„Legyen a templom a látás, az odaadottság helye, hogy megpihenjünk, és felkészüljünk a mindennapi harcra. Legyen a templom a szentté válás helye!” – hangzott a jó tanács, és hozzá még egy javaslat: „Minél több tennivalónk van, annál többet kell imádkozni. Mert imádságban derül ki, mi a dolgok rendje, a teendők sorrendje.”

Bartalis Csaba magyar és székely címeres kenyéralkotása mellett minden pékség sütése legjavát hozta az ünnepre. György István alpolgármester ezek megáldásakor mondta el, a nagy király tőlünk sem kérne többet számon, mint egykor fiától. Hogy legyünk olyan emberek, akik jó viszonyban élnek szomszédaikkal, akik képesek tanulni másoktól és dolgozni a közösségért. „Ahhoz, hogy értékes legyen az életünk, búzamagok, kovászok, morzsák kell legyünk közösségünkben” – összegzett az alpolgármester.

Kisné Portik Irén néprajzkutató a megmaradás ünnepének nevezte a kenyér megáldását, eszünkbe juttatva, a magyar nép úgy tartja, hogy Jézus arcképe van minden búzaszemben. Mit tehetünk, mit kérhetünk a hála mellett? – tette fel a kérdést, majd válaszolta meg a néprajzkutató: „Hozd haza gyermekeinket, akik kenyérkeresni vagy tudásért mentek idegenbe, és honvággyal élnek!”