Kápolnanapok égfürkészéssel

A Szent Antal-kápolna és környéke már a kommunizmusban is olyannyira kedvelt hely volt, hogy majdnem minden hétvégén kijöttek ide, húst sütöttek, söröztek, népi játékokat játszottak. A közelmúltban volt egy kis megszakadás, ritkábban, kevesebben jöttek ide – meséli Danguly Ervin, Szárhegy polgármestere.

Szombaton öt üstben szakácsok kavargatták, fűszerezték a bárány és disznópörköltet, és azt suttogták az emberek, a kápolnanapok hangulatával mutatkozik be igazán a szárhegyi új döntéshozó testület. „Én is úgy látom, hogy ez a bemutatkozás, ezért is volt felkérve a testület minden egyes tagja, hogy együtt dolgozzunk. Elutasítás nem volt, mindenki jószándékkal állt az ügyhöz.”

Az elmúlt években, amikor kisebb hírverése volt a templom búcsúünnepének, akkor is legalább kétszázan mentek fel a Szármány-hegyre. Ezúttal ötszáz személynek készült eledel közmunkából, ajándék-alapanyagból.

Este türelemért cserében adta a látványt a csillagos ég. Akinek nem volt ideje kivárni, hogy a felhők szétoszoljanak, nem láthatta a sok égitest különlegességét Munzlinger Attila ismertetőjét hallgatva. A jelenlévők nemcsak a hold krátereit kukucskálhatták meg, hanem az égen mozgó fényes objektumok mögé is beképzelhettek egy-egy ufót. A fantáziának helye van, mondogatta az eget kémlelő orvos, de hozzátette: előbb-utóbb a titokzatosságokról kiderül, hogy teljesen normális légköri, űrbéli történések.

Hallhattunk a csillagok születéséről, a kutatásokról, a csillagvizsgálókról, és ezen az éjszakán félszáz ember egy helyről örvendezhetett annak, mikor elkapott egy-egy csillagot hulltában. E hét péntek-szombat éjszakáján még sűrűbb csillaghullásra kell számítani – hívta fel a figyelmet Munzlinger Attila.

Az égfürkészés után az ismeretlen keresése volt a témája a vasárnapi búcsús prédikációnak is. György Balázs szárhegyi plébános a zarándokhelyekre utazás miértjét boncolgatta, hogy az embernek szent vágya valamit megtapasztalni a túlvilágból. És aki ezt engedi, annak Isten meg is adja. Arra biztatta a szárhegyieket, ne tévesszék szem elől, ha nehézséget ad Isten, juttat hozzá erőt is, és bár emberi erőlködésből fel lehet építeni egy sport- vagy kulturális egyletet, egyetértés csak Isten segítségével lehet. Az oltártól közös étkezésre hívta a búcsúsokat, arra buzdítva az adakozó tanácsosokat, hogy tartsák meg szokásukat, a vendéglátásból hagyományt teremtsenek.

Az idősebbek elmosolyogják magukat, ha a csülközés vagy csürközés kerül szóba. Ők azt még játszották, mondják. A számfejtést és fizikai erőt is igénylő játék sokaknak akkora élmény volt gyerekkorukban, hogy visszatapsolnák. A vasárnapi együttlétre Simon Árpád is megérkezett, mint mondta, szívesen elmeséli a játék lényegét, de a szabályokat be kell tartani. Ebben nincs kompromisszum. Mintha máris kezdődne a mérkőzés, úgy mesélte nekünk is a játék lényegét, hogy kell egy csülök, ami jó bogos fából is készíthető, és ha ráadásul be is áztatják, akkor jó súlya lesz, messzire elüthető a csülökütővel. Persze a csülök útja a bűzből indul, onnan ütik el, és azt saccolják később, a visszaütéskor, hogy hány ütőnyi távolságra esett le a bűztől, azaz a kiindulási ponttól. A jobban saccolók és természetesen a jobban ütők lesznek a nyertesek, de addig egy hosszú, bonyolult játék van, sok heccelődéssel, nevetéssel.