Félezer zarándok a Szent Anna-búcsún

Először zarándokoltak a gyergyószentmiklósi és a világ számos tájáról hazaérkező hívek a Szent Anna-kápolnákhoz az újonnan felállított stációk mentén. Krisztus szenvedésének minden állomásánál imádkozva, énekelve állt meg a több mint félezer zarándok, hogy búcsút nyerjen, ugyanakkor tanúja legyen a keresztek megáldásának. A keresztút különös meghittséget adott a Szent Anna-búcsúnak, a lelki elmélyülésben segített a zarándokoknak. Más, szebb így a Szent Anna-búcsú.

A Csobot-hegy tetején, a kápolnáknál megtartott ünnepi szentmise előtt a világtalálkozóra hazatért, elszármazott gyergyószentmiklósiak és az őket fogadók tartottak beszédeket, mondták el, mit jelent számukra a találkozás, illetve a hazatérés a szülőföldre. Az elhangzottak sokaknak könnyet csaltak a szemükbe. „Legyen bárhol, ahol élünk, a haza szó csak Székelyföldet, Gyergyószentmiklóst jelenti” – vallotta egyikük. Volt, aki már Budapesten született, de családja innen kényszerült elmenekülni. A szüleitől azonban azt a nevelést, tanítást kapta, hogy az igazi szülőföld csakis Gyergyószentmiklós, és csak így tekintsen erre a városra. A beszédek között gyermekek énekeltek gyergyói népdalokat.

A honvágy fájó érzéséről, a székely hegyek közé, a szülőföldre visszavágyásról szóltak azok a Wass Albert-idézetek, amelyeket Szabó Eduárd színművész olvasott fel a hallgatóságnak.

Kémenes Loránd plébános, a világtalálkozó fővédnöke négy napig gyalogolt egy csoporttal szolgálati helyéről, a Fehér megyei Türből haza. Arról a fájó megtapasztalásáról számolt be, hogy bár ő mindig abban a hamis hitben élt, hogy gyergyószentmiklósi, amikor felkérték a fővédnöki tisztség elvállalására, rádöbbentették: elszármazottként tekintenek rá. „Én a város szívében életet érzek. Elég volt az az idő arra, hogy megérezzem, bizony túl messzire kerültem, hacsak néhány száz kilométer is választ el és egy nagyon kemény „nyelvhatár”, jó ide hazajönni, és jó, hogy most nem vagyok egyedül. Jó, hogy sokan meghallottuk a hívó szót, de mégis úgy érzem, hogy az egyik kezem árva. Onnan föntről fogja valaki, aki nagyon mélyen megtanított hinni Gyergyóban. Örökre itt van és őrködik felettünk Hajdó István pap bácsi. Itt vagy velünk, Pista atya! Ez a fél év a szívembe véste, és minden nap éreztem a csipkedést, mellyel a pap bácsi mondta: Lóri, imádkozz a népedért! Nem hagyott itt gyergyóiakat, ő nem tiszteletbeli gyergyói. Köszönöm, hogy ma őhelyette én állhatok itt!” – fogalmazott Lóri atya.

A Szent Anna-kápolnánál, nagyanyánk kápolnájánál igazi csoda történt, igazi egymásra találások. Az esemény keretében sor került az örmény kápolnánál Jakabffy Ernő emléktáblájának felavatására, majd közös bográcsozáson látták vendégül a szervezők és a támogatók a zarándokokat.