Fekete fivérek – van rend a káoszban!

– Első regényed Bleeding Bride név alatt jelent meg, nem is kívánod használni a hivatalos neved, mégis mit mondanál el magadról annak, aki nem ismer, vagy éppen nem jön rá, hogy valójában kit fed az álnév?

– Huszonhárom éves vagyok, és öt éves korom óta szülöm a sztorikat. Az első mesém egy királyi család mustárjáról szólt, nagy sikert aratott a családomban. Később különböző irodalmi versenyeken, pályázatokon vettem részt, és az itt kapott pozitív visszajelzésekre alapozva vágtam bele a regényírásba. Hogy miért éppen Bleeding Bride? Ennek magyar jelentése vérző menyasszony – ez volt a címe egy hét évvel ezelőtt írt versemnek, amit angolra fordítva dalszövegnek használt fel egy együttes. Előbb az internetes közösségi oldalakon regisztráltam az angol névvel, aztán máig rajtam maradt.

– Kezedben tarthatod életed egyik nagy megvalósítását, a nagyon szép kiadásban megjelent Fekete fivéreket. Hogyan állt össze, mennyi idő alatt lettek „kézzel foghatóak” a gondolataid?

– Ezzel e történettel mondhatni végigéltem egy terhességet, hisz kereken kilenc hónap alatt készült el a könyv. Igaz, olyan részletek is vannak benne, amiket 14–16 évesen irodalmi pályázatokra írtam, és amiket mindenképp fel akartam használni.  Szívem, lelkem benne van. Egyébként gyermekkori álmom, hogy egyszer saját könyvem legyen. Ez vált most valóra.

– Elég nehéz újat, érdekeset kínálni az olvasóközönségnek, hogy érzed, neked mennyire sikerült valami „mást” nyújtani?

– Ez kétoldalú. Van, aki azért nem fogja befogadni, mert nem éppen vidám, nem túl olvasmányos, szóval nem dobja fel az olvasó napját, de azok között, aki már olvasta, van akinek pontosan azért tetszett, mert nem a „megszokottat” kapta. Nem kiszámítható, hogy mi van a következő oldalon, és nem lehet következtetni a történet végére sem az első két oldalból.

– Vázolnád a történetet?

– A történet egy ikerpár életútját követi végig gyermekkoruktól az utolsó napjukig. A lényeg, hogy ugyanabból a gyermekkorból mennyire szélsőségesen más irányba is el lehet indulni, mennyire kihatással van a gyermekkor egész felnőtt létükre, döntéseink mennyire befolyásolják hosszú távon életünket, és hogy annak ellenére, hogy a regény főhősei teljesen különböző karakterek, nemcsak hogy tudnak egymás mellett élni, de ki is egészítik egymást. Materiálisan minden megvan az életükben, szociális életük mégis nulla. A két karakternek nincs neve, azért, hogy még ezzel sem legyenek beskatulyázhatók, érezze az olvasó, hogy igazából ő is lehetne bármelyik a két jellem közül. Ha a történet nem is éppen úgy zajlik az életünkben, mint ebben a regényben, az érzelmek, a kihatások mindenkinél egyformák.

– Végleteket feszegetsz: élet–halál, múlt–jövő… Alig több mint húsz évesen hogy érzed, mi ad alapot neked, hogy ezeket kifejtsd?

– Elégséges figyelni a világot. A két karakterben például társadalmunk jellemzői vannak benne. Az egyszer szeretlek, egyszer utállak, ellened vagyok, mégis melletted, na meg a megszületünk és meghalunk. Ez mind általános. Mindenki ilyen.

– Megszületünk és meghalunk... Már a borítólapon ott a sejtetés, hogy a halállal talán nincs vége mindennek.

– A történetet magát a halállal zárom le, de a mondanivalót nem. Célom volt, hogy az egyszerű történet hátterébe egy mélyebb lényeget építsek be. Biztos lesz olyan olvasó, akit csak a sztori érdekel, de aki mélyebbre lát, az elgondolkodhat az idő végességén, azon, hogy idejében kell foglalkozzunk környezetünkkel. Az sem igaz, hogy mindent újra lehet kezdeni, és nem biztos, hogy mindent jóvá lehet tenni. Nem vagyunk itt örökké, és nem tudjuk, mi van a fényen túl…

– Verstöredékekkel választasz el egy-egy fejezetet. Mondhatni a líra eszközeivel vetíted elő a prózában megfogalmazottakat.

–Versek, illetve dalszöveg részletek, amiket nagyon szeretek. Tulajdonképpen ezek adtak ihletet a sztorira, a könyv szerkezetét tekintve pedig pluszt jelentenek. Valószínű lesz, aki  átugrik ezeken, és talán olyan is, aki talál bennük mondanivalót. A könyvben minden okkal van, még ha elsőre nem is tűnik úgy. Van rend a káoszban.

– Megelégszel az olvasói kritikával, esetleg várod a szakma visszajelzéseit?

– Egyelőre még örvendek annak, hogyha kapok olvasói visszajelzést, legyen az hideg, vegy meleg. A szakmai visszajelzéstől még messze állok, de részükről a negatív kritikának is örvendenék, mert ez azt jelentené, hogy egyáltalán felfigyeltek rám. Egyébként el tudok fogadni jót is rosszat is. Amire viszont egyáltalán nem számítottam, az, hogy néhányan, akik már olvasták a könyvet, próbálják kitalálni, hogy a történet melyik mozzanatát éltem meg én személyesen. Nos, meg szeretnék nyugtatni mindenkit, hogy a sztori nagyrészt a saját agyszüleményem. Ez csak egy történet, ami nagyon messze áll az én életemtől. Én rendben vagyok, nincsenek gyilkos hajlamaim, de egyszerűen úgy érzem, hogy nem muszáj mindent rózsaszínben tálalni…

– A Fekete fivérek már kapható a gyergyói könyvesboltokban. Az érdeklődők számíthatnak-e könyvbemutatóra?

– Ezt szervezem. Remélhetően jövő hét végére sikerül összehozni. A könyvre egyébként van kereslet, van kilátás arra, hogy hamarosan Erdély szerte megvásárolható legyen.

– További tervek?

– Következő regényemen dolgozom. Az sem a vidámságról, a pillangókról fog szólni, hasonló hangvételű, mint az első, viszont nem annyira rejtett értelmű, lényegesen fogyaszthatóbb. Ezenkívül még bőven van témám.