Esztendő teltével évet értékeltünk – Gyergyószék

Január

Az új esztendő éppen csak vizet nem hozott. Elapadtak a patakok, korogtak a vízcsapok. De a gyergyóiak visszatértek a gyökerekhez, a kutakhoz. Végül lett víz, de felmerült annak veszélye, hogy meleg nem lesz a tömbházakban, távozni akar a szolgáltató. Ezidőtájt senki sem irigyelte a „blokkistákat”. De aztán jött mindenkire a döbbenet, mint kutyára dér: Székelyföld nem létezik.

Nesze neked székely, idehaza is hontalan lettél! De a makacsok nem hagyták magukat, hírt adtak többen is arról, hogy népviseletet varrnak-szőnek. Székely népviseletet. S hogy kötődésüket megerősítsék, követelték, a vasútállomáson a német, angol, francia nyelv mellett magyarul is mondják be: személyvonat érkezik, és nem a vakvágányra.

Február

Igencsak közkedvelt lett újra a maszkabál. Maszkosok jönnek, embereket visznek – ez az új szokás lényege. Tippelgettük, ki lesz a következő, így a választott képviselők jövedelmét vizsgáltuk, és némelyiküket szívből megsajnáltuk.

Meg lehet élni itthon még a gazdálkodásból is – hoztuk a példát, és a hosszú élet titkát a 104. születésnapját ünneplővel firtattuk. Ekkoriban látogattuk meg azt a remetei családot is, ahol villany híján hat szempár volt a fényforrás. Juttatjuk ezt az önök eszébe köszönetképpen is, hiszen azóta önök közül többen is felpártolták őket és más bajbajutottakat is. Nagylelkű emberek lakják Gyergyót – ezt kellene kiírni a medence bejárataihoz.

Március

Az elszármazottakat szólaltattuk meg, honvágyról faggattuk, és az itthoni értékeket nyomatékosítottuk nyomdafestékkel. Ebben segítettek a turisztikai irodák is, új technikával, bő kínálattal vonzva a vendégeket.

Nagy ünnepség volt a nőnapon, hát még Blénessy Jenő bácsi századik születésnapján. És az örömből nem akartunk felocsúdni akkor sem, amikor kiderült, Böjte Csaba nem kis terhet kapott ajándékba kastély képében. De egyszer csak eloszlik a homály, mint vendéglátókból a füstfelleg. Ezt is hozta nekünk 2016 húsvétja.

Április

Számba vettük a köztéri szobrokat. Számos van belőlük, némelyik gyatra állapotban – konstatáltuk, de higgasztott az ígéret: rendbe hozzák. Akkor fog igazán örömódát zengeni a gyergyószentmiklósi fúvószenekar, amelyik éppen két évet töltött.

A szellem és lélek felé irányult a figyelem áprilisban: új töltetet kapott a költészet napja, és jött a hír, templomot szentelnek Felszegben. A borzontiak sem akartak többé várakozni, azt kérték, legyen papjuk, aki az élre áll.

Már ekkor megmutatkozott, hogy sok ember nem idegenben keres megélhetést, inkább itthon földet túrnak, csereberélnek. Egymást érték a gazdaképzőn, és a gyógynövények sarjadzását is igen-igen várták. A helyi értékeket keresték, és hazatéringették, Remetén akár tánclépésben is.

Május

Hatéves lett a Gyergyói Hírlap. Ünnepeltünk, de idén először úgy, hogy nem vártunk, hanem adtunk ajándékot – hűtőláda formájában a Szent Anna-ház lakóinak.

Ebben a hónapban a medencelakók sok mindenben bíztak. Fizetésemelésben ugyan nem, de abban igen, hogy megéri Balázs József mögé felsorakozni, Somlyót gyalog megjárni. Bíztak abban is, hogy Ditró kéttornyújában újra megszólal a nagyharang, és hogy aki az Erőss Zsolt Teljesítménytúrán elindul, az az életről beszél. Ezt üzente Szent István is, szoborként, a Bucsin-negyedi templom mellett verve tanyát, reméljük, hosszú időre.

Június

Teleki gróftól kaptunk leckét arról, hogyan lehet turistákat a térségbe csalogatni. Nem küldeni, és nem is hívni kell őket, hanem értük menni és idehozni. Grófok és bárók ugyan nem gyurakodnak nálunk, de a választások során lettek régi-új polgármesterek a térségben új ígéretekkel és reményekkel.

Ha év elején kevés volt a víz, júniusra sok lett. Áradások, lével telt pincék, elvitt hidak idézték: a baj nem csekély. S ha kártérítés kevésbé is, segítség bőven érkezett, így már békésebben zajlottak a ballagások, s hiába volt június, mi akkor is majálisoztunk a múzeumban, majd a borvíz dicséretét zengtük Csomafalván, s tolakodtunk is a Nagy gyúródáson.

Július

Sorra alakultak a helyi önkormányzatok, és kiderült, rezeg a léc Újfaluban – az alakulóülésen és a következőkön sem sikerült alpolgármestert választania a képviselő-testületnek, és odázták a fontos döntéseket is. Nem így a szentmiklósi vöröskeresztesek, akik egy adományba kapott mentőautó birtokában újabb lendületet kaptak munkájukhoz.

Nyár derekán már a jeges szezont készítették elő: közgyűlésen jelentette be a Progym vezetősége, hogy a csapat kerete nagyjából összeállt. A meleg napok azért nyújtottak még élvezeteket – kulturális fesztivál zajlott Szentmiklóson, népművészeti sokadalom a Gyilkos-tó partján.

Augusztus

Közéleti, politikai témák kerültek középpontba, mint már évek óta, idén is az EMI-táborban. A komolykodás mellett persze bőséggel kijutott a buliból is a 3-as kilométernél táborozó ifjaknak.

A jókedvnek igen, a komolytalanságnak egyáltalán nincs helye a ditrói cserkészcsapatban. Ha nem így lenne, nem ünnepelhette volna negyedévszázados fennállását augusztusban a szervezet. Jókedv, vidámság honolt a Szent Anna-otthonban is, ahol kétkerekűn száguldhattak kicsik, nagyok, miután hálásan fogadták a magyarországi motorosok adományait. Szomorkodásnak a Szivárvány Alatti Gyermekotthonban sem volt helye, a vakációban igazi kikapcsolódós programokról gondoskodtak nevelőik.

A sok jó mellett döbbenetről is beszámoltunk az új kenyér havában: vaddisznót hajtottak, medve jött elő és támadt a hajtóra Orotván.

Szeptember

Minőségi szórakozásban volt részük azoknak, akik nem hagyták ki a Székelyföldi Lovas Ünnepet, iskolakezdés előtt sok gyermeknek ez a rendezvény nyújtott egy plusz vakációs élményt, akárcsak a tizenharmadszorra szervezett Ifi-napok.

Még fel sem ocsúdhattak az élményekből sokan, amikor szárnyra kapott a hír: a Pitypang óvodában kénytelenek kezdeni az új tanévet a csodavilágosok. Szeptember nemcsak az iskolák, óvodák kapuját nyitotta meg, a Figuránál és a Progymnál is rajtolt az évad, ugyanakkor erdészeti kutatóközpont is nyílt Szentmiklóson.

Október

Gyűrűzött a vadkárok körüli vita, előbb vadkilövési kvótáról rendelkeztek a hatóságok, majd vissza is vonták azt. Ugyanekkor derült ki, veszélybe került, de megoldódott a balánbányai medve-visszavadító központ jövője. Az állatok – igaz, nem a vadak – kerültek a gazdanapok középpontjába, rendezvényekkel ünnepeltek jószágot, gazdát, terményt szerte Gyergyószéken.

Vidékünk hírnevét vitte, és feladatot teljesített négy gyergyói fiatal októberben – Köllő Zsolt, Fülöp László, Ambrus Zoltán és Csibi Márti emléktáblát állított a Himaláján Erőss Zsolt és mászótársa, Kiss Péter emlékére. Itthon a gyilkostói via ferrataval bővült a turistakínálat.

November

Szomorú november köszöntött vidékünkre: vadkárokról, lakossági engedetlenségről, halálesetekről számoltunk be. Ervin atyát kísértük utolsó útjára, a mentőegységek jelentéseit követve bíztuk abban, hogy életben találnak rá a Fogarasi-havasokban eltűnt Bodó testvérpárra.

A remetei „tejporgyáriaknak” kerestük igazát, akik élőlánccal akadályozták meg, hogy az üzemből kikösse az áramot a szolgáltató, mert ha ez megtörténik, a tömbházlakások is villany, sőt, víz nélkül maradnak.

Jó hírből szerencsére ebben a hónapban is kijutott: húszéves fennállását ünnepelte a Szent Erzsébet Öregotthon, rangos díjat nyert a szentmiklósi No Sugar és a szárhegyi Dreamland Residents, kitüntették Máyer Róbert karnagyot. Sokakat feltöltött az is, hogy az adventi időszak – immár hagyományosan – az egymásra figyelés jegyében kezdődött.

December

Színes programokat kínált a Szent Miklós Napok rendezvénysorozat, a Mikulás helyet pedig idén is a püspök osztotta ajándékát a városi ünnepen. Sokak számára jelentett örömet az, hogy épp névnapján, a Szent Miklós-templom búcsúján áldották meg a restaurált, visszahelyezett festett üvegablakokat.

Sajnos ebben a hónapban is folytatódott a remetei „tejporgyáriak” kálváriája, ismét élőlánccal akadályozták meg az áramszolgáltató intézkedését. Nem tartóztatta fel semmi a környéken a parlamenti választásokat, élen jártak a gyergyói települések, a választási kedvnek pedig meg lett az eredménye. Még a régi vezetés írta elő: posztjukért vizsgázniuk kell az iskolavezetőknek, ezért több tanintézetben is „elszaladtak a lovak”. Nem így a Fogarasy Mihály Szakiskolában, ahol az iskola alapításának 140., a teológiai oktatás 10. évfordulójára ünnepséggel emlékeztek.