Erdőtörvény: jó, de az alkalmazáson múlik minden

Így értékeli az új erdészeti törvényt Bajkó Tibor, a gyergyószentmiklósi Arbor vállalkozói szövetség egyik vezetője. Bíró Árpád közbirtokossági elnök szerint minden azon múlik, miként tartják be a törvényt. 

Konkrétan ezt azt jelenti, hogy az ausztriai központú multinacionális cég, a Schweighofer Holzindustries nem vásárolhat fel annyi faanyagot, amennyit csak akar, így a kis helyi vállalkozások is nyersanyaghoz juthatnak és fennmaradhatnak – fejtette ki Bajkó.

Az Arbor úgy számol, hogy egy munkahelyet havi 4 köbméter fenyő rönkfából lehet fenntartani, azaz ennyi faanyag feldolgozásánál válik kifizethetővé a tevékenység. Egy száz főt foglalkoztató cégnél ez havi 400, évi 4800 köbmétert jelent. Ehhez képest a Schweighofer négy és fél millió köbméter fenyőt dolgozna fel évente, körülbelül 1300 dolgozót foglalkoztatva.

Az új törvény kapcsán az országos médiában több csúsztatás is megjelent. A Schweighofer szerint cégük egyáltalán nem akkora arányban vásárolja fel a fát, ahogy azt a környezetvédők állítják, hiszen 17 millió köbmétert lehet évente kitermelni az országban. Ez a 17 millió azonban az összes létező fafajtára vonatkozik, a fenyőből 8–9 millió az évi kitermelhető mennyiség. Ha engednének neki felvásárolni ebből 5–6 millió köbmétert, akkor a hazai vállalkozások zöme lehúzhatná a rólót – vázolta az új törvényi szigorítás lényegét Bajkó Tibor.

„Az Arbor legalább hat éve egyébről sem beszél, mint annak fontosságáról, hogy itthon tartsuk erdeink fáját, és ne a multicég hasznát szolgálja. Örülünk, hogy ezt számos szakmai szervezet is belátta. Széles társadalmi összefogás alakult ki, ami az új törvény megszületéséhez vezetett. Ez megmenti, sőt talpra állíthatja a székelyföldi faipart, azokat a még megmaradt vállalkozásokat segíti, amelyek még fafeldolgozásban dolgoznak. Azokat, akiket nem darált még be a multi, s nem váltak feldolgozóból egyszerű, a rönkszállítókkal éjjel-nappal közlekedő beszállítóvá a Schweighofernél” – fogalmazott az Arbor-vezető.

Az új erdőtörvényt ugyan üdvözli az Arbor, de még nem nyugodtak meg teljesen. A törvény ugyan jó, de minden azon múlik, hogy a gyakorlatban hogyan fog ez működni, az alkalmazás módszertana ugyanis még nem jelent meg. Ha jó lesz a metodológia, akkor van ok az örömre, de ha nem, akkor rosszabb is lehet a helyzet. Tény, kemény lobbitevékenység zajlik a háttérben, a multicég is próbálja minél inkább a maga javára fordítani a szabályozást.

Bőven tett azért a hazai faipar, hogy bizalmatlan legyen iránta a lakosság, az erdőtulajdonosok. Nyilvánvalóan jobban megbíznak a nagy erejű multiban, aki könnyedén tud fizetni a nyersanyagért, hiszen bankok is állnak mögötte. A hazai cégek sokszor nehézségekkel küzdenek, így fizetni is nehezebben tudnak a fáért. Másrészt pedig tény, hogy az elmúlt időszakban sok vállalkozó nem volt tisztességes a fát neki eladó erdőtulajdonosokkal szemben, s nem volt ritka más törvények áthágása sem a részükről – állapította meg Bajkó Tibor.

A hazai piacot a 24 százalékos áfa teszi tönkre. Egy faházépítésnél számos építtető belemegy abba, hogy úgymond papír, számla nélkül dolgoztasson. Ha az építő számla nélkül épít, akkor persze feketén, számla nélkül vásárolja a faanyagot is, ami csakis lopott fa lehet. Bajkó leszögezi, az ilyen esetek miatt is van minden korábbinál nagyobb szükség az erdőtulajdonosok hozzáállására, hogy megértsék, nekik is fontos, hogy a fát a tisztességes helyi vállalkozóknak adják, és ne a multinak, ügyeskedőknek.

Önmagában ez a törvény szinte semmit nem jelent, minden attól függ, hogy miként fogják alkalmazni – szögezi le Bíró Árpád, a Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság vezetője. Az erdőgazdálkodást a korábbi erdészeti törvény is jól szabályozta, gondot az jelentett, hogy egyes előírásai hiába voltak jól megfogalmazva, ezeket nem tartották be. Bíró elmondta: a régi törvény alapján is meg lehetett volna szüntetni a falopást, hiszen le volt írva benne, hogy ez bűncselekmény, de a módszer sokszor nem volt elegendő a tolvajok megbüntetésére. „Ha felfedezted, hogy az erdőből valaki kivágott öt szálfát, s tetten is érted a tolvajt, az még nem jelentette, hogy megkapja a büntetést, ami jár. A tolvaj csak annak az egy fának a kivágását ismerte el, aminél éppen elkapták, a többit letagadta, így csak ezért az egyért kapott büntetést” – fejtette ki Bíró.

A régi erdészeti törvény is előírta, hogy ha valakinek véderdőben, nemzeti parkban van birtoka, akkor azt nem termelheti ki, így abból semmilyen hasznot, jövedelmet nem tud elérni. Az állam feladata volt, hogy kárpótlásul támogatást nyújtson az erdő tulajdonosának. Ez azonban sosem volt betartva. A Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság 2009 óta minden évben letette kártalanítási igényét az illetékes hatóságokhoz a Gyilkostó-Nagyhagymás nemzeti parkban fekvő 850 hektárnyi területe után, de pénz sosem érkezett – tudatja Bíró Árpád.

A közbirtokosságokat érintő változás, hogy az új jogszabály nemcsak elismeri az 1948-ban megszüntetett erdőbirtokossági társulások, határőr-tulajdonok, közbirtokosságok működését, hanem törvénybe is iktatja ezek létezését. Bíró Árpád ezzel kapcsolatosan megjegyezte, a mindenkori hatalom mindig is törekedett arra, hogy korlátozza, minél inkább leszabályozza a közbirtokossági tulajdon kezelését. A kormánynak meg kellett állapítania azonban, hogy itt nincsenek visszaélések, a jogtalan erdőkitermelések máshol vannak, ott, ahol maga az állam a tulajdonos.

Minden erdőtulajdonosra vonatkozó változás, hogy a beerdősödött legelőkre, kaszálókra is üzemtervet kell készítetniük. A törvény eddig is előírta, hogy az ilyen területek az erdőalaphoz tartoznak, de most leszögezik, hogy egy éven belül be is kell azonosítani ezeket. Ugyanakkor újdonság, hogy a kaszálókon álló fák kivágására, szállítására is ugyanolyan szabályozás vonatozik, mint az erdőben kitermelt fákra.

Újdonság még, hogy a tíz hektárnál kisebb erdőkre nem kötelező ezután az üzemterv, a tulajdonosok ellenben kötelesek ezeket is őriztetni, viszont ezzel együtt évente három köbméternyi fát kitermelhetnek saját használatukra.

Bíró Árpád imegjegyezte, ez a rendelkezés változtatásra szorulna, szerinte inkább azt kellene lehetővé tenni, hogy a hetvenévesnél idősebb erdőket ki lehessen termelni. Véleménye szerint ez felgyorsítaná az erdők cserélődésének ciklusát, de ép és egészséges fák nőnének benne. Most, mivel 120 évig nem vágható az erdő, könnyebben betegednek meg az idősebb fák, az egészségügyi vágások miatti fahúzatások pedig bolygatják, zavarják az élővilágot.