Ditrói gyermekfúvósok: a határ a csillagos ég

Így gondolja Mayer Róbert karnagy, aki azt reméli, hogy minél több gyermek megérzi a muzsikálás szépségét, és csatlakozik a jelenleg huszonnégy tagú zenekarhoz.

Aki ismeri a ditrói fúvósokat, tudja, nincs ünnep a faluban nélkülük, aki ismeri a ditróiakat, nem vonja kétségbe, ezen a településen hagyománya van a zenélésnek, éneklésnek. A fúvószenekart több mint száz éve, 1912-ben alapították, és hogy a jövőben is megmaradhasson, utánpótlás-nevelésről gondoskodik a község önkormányzata. A szentmiklósi Mayer Róbert zenetanárt, karnagyot kérte fel a polgármester, hogy vállalja el az alakuló gyermekfúvóscsoport oktatását.

Tavaly kezdte a tagok toborzását az önkormányzat, a jelentkezést követő nyári fúvóstáborba harminchárom, négy-nyolcadik osztályos korú gyermek vett részt. Mindannyian teljesen kezdők voltak – emlékszik vissza a kezdetekre Mayer Róbert. A táborozás, az összerázódás mellett arra is megfelelő alkalom volt, hogy felmérjék a gyermekek képességeit, eldöntsék, hogy kinek milyen hangszert adnak a kezébe.

„Nem zeneiskoláról van szó, azért jelentkeztek, mert érdekelte őket a zenélés, mert meg akartak tanulni hangszeren játszani. A szelekció – mint minden más tevékenység esetén – itt is bekövetkezett. Ez természetes. Mostanra huszonnégyen maradtak. Szívvel, lélekkel állnak a feladat mellé, minden próba alkalmával azt érzem, alig várják, hogy végre muzsikálhassanak” – meséli a karnagy.

Szükséges ez a melléállás a gyermekek részéről – teszi hozzá, hisz valamennyien teljesen nulláról kezdték, a hangszerek megszólaltatásával egyidőben tanulják a kottaolvasást, és ez igen kemény munka. Nehezíti a haladást a hangszerhiány is, nincs annyi, hogy mindenkinek jusson az otthoni gyakorlásra, így a heti rendszerességgel zajló próbákon próbálnak eligazodni a zenélés útvesztőjében.

„A muzsikálás mellett az elméleti tudáshoz is szükséges letegyük az alapokat, és ez így együtt küzdelmes munkát jelent. Nem úgy van, hogy kiadom az utasítást, és meg tudja fújni a kért hangot, mert az sokszor nem szólal meg, vagy éppen besípol a hangszer. Ilyenkor meg kell keresni a hibát, aminek több lehetséges oka is van, ezeket mind meg kell tanulják kezelni a gyermekek. Nehézség az is, hogy nincs elég hangszer. Szükség lenne még trombitákra, szárnykürtre, tenorkürtre, tubára, fuvolákra, klarinétra” – mondja a karnagy.

A nehézségek mellett pozitívumokról is beszámol. „Elégtétel hogy rendszeresen járnak, és lelkesen jönnek próbákra, mint ahogy az is, amikor kijönnek a dallamok a hangszerből” – osztja meg.

Dallamok márpedig egyre gyakrabban kijönnek, állnak össze egy-egy teljes zeneművé. Megbizonyosodhattak erről mindazok, akik a ditrói gyermekfúvós-zenekar első előadásait hallották a napokban az orotvai, illetve a ditrói Szent Katalin-templomban, ahol egyéni, kisebb csoportos, illetve a teljes zenekar előadásában hangzottak el karácsonyi darabok.

„Pedagógusként az a dolgom, hogy megszerettessem a gyermekekkel azt, amit csinálnak. Ez esetben szeressenek meg fújni. Minél többen. Annak örvendenék, ha mindenki zenélne ezen a világon, mert akkor szebb lenne, jobban működne az élet a földön” – fogalmaz Mayer Róbert. Az elmondottakért tekinti feladatának a ditrói gyermekfúvós-zenekar népszerűsítését, új tagok toborzását, az együttes fejlesztését. „A zene határa a csillagos ég, úgyhogy amíg tudunk, megyünk előre, megyünk felfelé, hogy minél többet tudjunk elsajátítani és kihozni magunkból” – szögezi le.