Cserkésztábor a Baricz-kanyarban

Tavaly sikerült újraéleszteni az 1990-ben létrehozott, pár évig szünetelő gyergyószentmiklósi cserkésztevékenységet, így immár második éve, hogy a Baricz-kanyarban cserkésztábort tartanak a tanévzárót követően. Hétfőtől péntekig cserkészéletet él a harmincfős csapat, Vadász Szatmári István táborparancsnok kijelentette: szülőknek tilos a látogatás.

A részt vevő gyerekek nagy többsége egész évben járt cserkészfoglalkozásra, van már egy elképzelésük, miről szól ez. Nagyon fiatal a csapat, így azt hiszem, a cserkésztábor fő feladata, hogy csapatot építsünk. A gyerekek elszakadtak egymástól, családok is elszigetelődnek, sok az egyke – ez a társasághiány a későbbi, közösségi beilleszkedésben is nehézséget fog okozni. A feladat tehát az, hogy ezek a gyerekek megtanuljanak együtt lenni, együtt élni, közösen felvetni és megoldani problémákat – összegzett a táborparancsnok.

A tábor szabályait be kell tartani. Minden gyerek részt vesz a foglalkozásokon. Rendszeres a portya, a túra, ahonnan teafűvel, gombával megrakottan térnek vissza. A táborban számos ügyességi, csapatösszetartást igénylő foglalkozásra, játékra kerül sor, énekeket tanulnak. Őrsökben dolgoznak, őrsvezetőre hallgatnak. A tábori tevékenységeket gazdagítják a látogatóba érkező nagy cserkészek, a roverek, akik tudásukból adnak át az apróságoknak.

Az éjszakák sem eseménymentesek: a tűz sosem alhat ki, a tábor nem maradhat őrség nélkül. Óránként váltják egymást a három-négytagú csoportok, őrséget állnak, s nem panaszkodnak akkor sem, ha néha igencsak félnek.

– Mindenkinek botja van, maguk faricskálják amennyire tudják, aztán az ujjukat kötözgetjük egyfolytában. Így tanul meg a gyerek bicskával bánni, ha párszor elvágja az ujját. A szülők részéről sincs gond, a tavalyi tapasztalat után felkértük őket, ne látogassák, ne zavarják a tábort. A cserkészavató ünnepség sem lesz nyílt, minden napra szervezünk egy kis ünnepet. Bevezettünk egy újdonságot is, lévén, hogy vannak első és második osztályosok, akik nem lehetnek még kiscserkészek sem, hogy mégis megéljék a cserkész-összetartozás varázsát, kék nyakkendőt ugyan nem, de kék szalagot kapnak. Ezt viselhetik a tábor végéig, s készülnek a cserkészavatóra. Egyébként két táborlakó kap zöld nyakkendőt, négyen az idén lettek kiscserkészek – mondja Vadász Szatmári István.

A táborlakók több mint negyede cserkészszülő gyermeke, édesanyjuk, édesapjuk szintén a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Cserkészcsapat tagja volt egykoron. Közülük van, aki most a konyhán segédkezik az ellátmányozásban. Az étvággyal sincs gond, egész napos mozgás után nem válogatósok az apróságok.

Harminc gyerek nagy csapatnak számít. Hogy bővíthető-e a kör, lehet-e még jelentkezni? A válasz igen, hisz Vadász úgy gondolja, ha nő is a létszám, az ő munkája csökkenni fog: tanítványai nagyobbak lettek, őrsvezetőkként már most is átvállalják a feladatok egy részét. Jöhet tehát az újabb cserkészutánpótlás.