Búcsút ültek, és Erőss Zsoltra emlékeztek az orotvaiak

Erőss Zsolt, a legsikeresebb magyar hegymászó két évig járt az orotvai óvodába, az első és második osztályt ugyanezen településen végezte el. A helybéliek orotvainak tekintik, a csíkiak szintén maguk közé sorolják, hiszen ott született, a gyergyószentmiklósiak pedig azért állítottak emléket neki, mert ott érettségizett a gimnáziumban. Zsolt hazája Csíktól Orotváig terjed, kedvenc hegyeit, a Hagymást is beleértve – mondta el édesanyja, Edit asszony, hozzátéve, hogy Magyarországra csak azért költözött, hogy a határok megnyílhassanak előtte, feljusson a világ tetejére.

„Nem az számít, honnan indulsz, a lényeg, milyen erős a vágy a szívedben” – fogalmazott az ünnepségen Zsolt elemista osztálytársa, Puskás Elemér, Ditró község polgármestere, aki rendszeresen így buzdítja az orotvai iskolásokat: ebből a kicsi iskolából indulva fel lehet jutni a világ tetejére.

A községi önkormányzat által állított emléktábla az iskola udvarán is ezt juttatja a kis település lakói eszébe, melynek felszentelésén jelen voltak az egykori tagtársak, az Erdélyi Káprát-Egyesület Gyergyói Osztályának nagyszámú képviselői. A rendezvényen a gimnáziumi osztálytárs, Dezső László is ott volt, az EKE korábbi országos elnöke, Erőss Zsolt emlékének ápolója elmondta, a hegyek emberei előtt eltörpülnek a veszélyek. A Kandcsendzöngán nyoma veszett hegymászótól bátorságot tanulhatunk, életéből hitet meríthetünk.
Édesanyja idézte fel fia szavait. Amikor hegyre indult, az anya mindig arra kérte fiát, egyedül ne induljon el az alaptáborból. Zsolt mosolyogva felelt, ahogyan sokan emlékeznek rá: „Csúcsközelben sosem vagyok egyedül. Ott még inkább velem van az Isten.”

Nem vagy egyedül – ezt az üzenetet adta át a Szent Péter és Pál ünnepén az orotvai templom búcsújára összeseregletteknek is az ünnepi szónok. A Csíkszeredából érkezett Csíki Szabolcs segédlelkész felidézte a bibliai részt, amikor a sikeres halász, Péter hal nélkül tért vissza. Másnap Jézus szállt be bárkájába. Szólt a parton állókhoz, majd kiadta a parancsot Péternek: evezz a mélyre! A válasz így hangzott: „A te szavadra kivetem a hálót.”A kivetett hálót aztán alig sikerült kiemelni a temérdek hallal. Ennek mentén született meg az orotvaikanak és velük ünneplőknek szóló hármas javaslat: Istent be kell engedni az életünkbe, ő megáld mindent, amit neki adunk. Ha Isten vezeti életünket, nem tudunk elveszni, mert Isten terve a mi életünkre jó. Hogy fel tudjunk állni, Isten gondoskodására kell és lehet számítani.

A völgyben tanyát vert orotvaiak vasárnap délután ünnepi műsorokkal kedveskedtek a vendégeknek. Meghívott fellépők is voltak, köztük a magyarországi Czikó településről érkezett, ma ott élő bukovinai székelyek csoportja. Barátság köti össze őket, tavasszal két diófát küldtek az orotvaiaknak. Egyik a templom, másik a művelődési ház közelében tanúskodik a hitben és kultúrában való összetartozásról.