Befőttmustra lesz Gyergyószentmiklóson

A tavasszal alakult csoport – az Ajándék, csere és kaláka – Gyergyószentmiklóson újabb rendezvényt szervez. A kinőtt ruhák gazdaváltása, a nagy Rongyrázás volt az első, aztán a Palántamajális, a Könyvparádé, majd a vadnövény- és gombagyűjtés következett, most pedig eljött a Kamramustra ideje.

A meghívó szerint: „Ha úgy érzed, hogy annyi lekvárt, befőttet, savanyúságot, ételízesítőt, zöldségkrémet, fűszer- és gyógynövényt, fűszersót, olajat vagy ecetet tettél el télire, amiből jut másnak is, gyere el a Kamrabörzére! Ha úgy gondolod, hogy a titkos családi receptedet megosztanád másokkal is, akkor írd le, sokszorosítsd, és hozd magaddal azt is. A kézzel írt recepteket helyben sokszorosítjuk, viszont kérjük, hogy fekete golyóstollal írd ez esetben.”

A szervezők azt is megjegyzik, „mindenből csak annyit hozzál magaddal, amennyit jó szívvel akár el is ajándékoznál”. Mert október 7-én 17 órától a Rézlámpás kávéházban sor kerül kóstolóra, de cserére vagy éppen ajándékozásra is. Az est háziasszonya Jánossy Alíz lesz – közölte Farkas Éva, a csoport létrehozója.

Éva úgy látja, az emberek lelkének legmélyén ott van az a készség, amellyel megérzik, ha a hozzávalók mellett a befőtt többletet is tartalmaz, annak mutatóját, hogy a háziasszonyok, házias férfiak a télire valót családjuk és saját örömükre készítették. A varázslatos ízt annak tulajdonítja, hogy nem áruba bocsátás szándékával készült a lekvár, kompót vagy éppen zakuszka, savanyúság. Ebből kóstoltatni meg másokat, sokat jelent, és ezért nem lehet az értékét pénzben meghatározni.

Nagylelkűség is kell ahhoz, hogy annyit hozzon az ember magával, amennyit akár el is ajándékoz, de ez meghonoráltatik. „Az a tapasztalatunk a korábbi rendezvényeink nyomán, hogy ki, mennyivel érkezett, egy tarisznyával, egy hátizsákkal, annyival is távozott. Te is ajándékozol, neked is adnak... ez szabályozza önmagát. És veszíteni nem lehet” – vélekedik Éva, hozzáteszi, az is megfizethetetlen élmény, amikor az ember ajándékozhat, cserélhet. A mai világban a cserét fogadják el könnyebben az emberek, az ajándékozás újra gyökeret kell verjen. Az akkor kapok, ha adok elméletét szó szerint vevők megalázónak tartják, ha „ingyen” jutnak valamihez, ha „felsegítik” őket, megjelenik a kisebbségi komplexus. Ezek az alkalmak viszont szép lassan átalakítják ezt a látásmódot.

Minden együttlét újabb ötleteket fial. Akármilyen jó háziasszonyok is legyünk, nem biztos, hogy minden téren remekelünk. Lehet, hogy míg az egyik asszonynak a baracklekvárja páratlan, a zakuszka ízesítését sosem találja el. Nem kizárt, hogy a következő eltevési idényben már lesznek olyanok, akik bizonyos befőttekre „specializálódva” azokból nagyobb mennyiséget tesznek el. A sajátjukból osztanak meg másokkal cserélve, így lesz finomságokban gazdag a kamrájuk.

De születhetnek újabb ötletek is, például a Kamrabörze alkalmával. Ahol arról is lehet már eszmecserét tartani, hogy a kamrában épp érlelődő likőrökből mikor és hol szervezzenek egy kóstolót. A lehetőségek mindenki és szinte minden előtt nyitottak. Kivételt pusztán a pénz jelent. Annak az Ajándék, csere és kaláka csoportban sem helye, sem értéke.