„Csak a holttestünkön át mehetnek be a kapun”

A tejporgyár adóssága miatt kellemetlen helyzetbe sodródtak a gyár tulajdonában lévő tömbházlakások bérlői. Múlt csütörtökön már másodszor készültek utcára vonulni, hogy megakadályozzák a villamossági vállalat embereit abban, hogy a gyárból kikössék az áramot. Akkor végül nem került sor a tervezett ellenállásra, mivel kiderült, csak szóbeszéd volt, hogy kiszállnak az áramszolgáltató képviselői. Kedden viszont – akárcsak november elején – valós volt a hír. Ezúttal csendőrök kíséretében érkeztek a tejporgyárhoz az electricások.

„Azért mi nem tudunk felelősséget vállalni, aki nem fizetett. Mi nem tartozunk senkinek. Addig, amíg önök nem biztosítják lakásainkban a villanyt és a vizet, nem állunk félre. Csak a holttestünkön át mehetnek be a kapun. Ilyenkor, télvíz idején, karácsony előtt jönnek? Hol voltak augusztusban? Akkor is létezett a gyár adóssága, miért nem akkor akarták kikötni az áramot? Mi nem loptunk, nem csaltunk, sőt, amit elfogyasztottunk, azt mindig kifizettük. Ennek ellenére ránk jön a csendőrség. Ez felfoghatatlan. Úgy kezelnek minket, mint valami tárgyakat, amiknek nincs szükségük sem vízre, sem villanyra, holott itt családokról, idősekről, betegekről, gyerekekről van szó” – hangzott a lakók részéről, akik élőláncot alkotva állták el a bejárást a gyár kapujában. Sem az áramszolgáltató munkatársai, sem a karhatalmiak nem próbálkoztak áttörni az élőláncot, a hozzászólásokat is szó nélkül hallgatták. Néhány perces ott tartózkodás után aztán távoztak.

A gyártól kapják az áramot

Három tömbház összesen 46 lakrészének áramellátása függ attól, hogy a tejporgyárban van-e áram, vagy megszakítják a szolgáltatást. A szóban forgó lakótömbök ugyanis a gyár tulajdonában vannak, egyazon villanyhálózaton. Az áramszolgáltató a vállalatnak nyújtja be a számlát, a lakók pedig – fogyasztásmérőiknek megfelelően – a gyárnak fizetik az elfogyasztott áramot. Mint állítják, rendszeresen fizetnek, ezért is tartják jogtalannak, hogy a gyár felhalmozott adósságai őket is terhelik. Korábban már próbáltak leválni a közös hálózatról, de nem sikerült elérniük, hogy direkt szerződéses viszonyba kerüljenek a szolgáltatóval. Az, hogy áram nélkül maradnak, már önmagában elkeseríti őket, de embertelennek tartják a fenyegető intézkedést annál is inkább, mivel ez a vízszolgáltatásukat is veszélyezteti – a vízellátáshoz használt szivattyúrendszert ugyanis áram működteti. Mint állítják, készek arra, hogy újra és újra ellenálljanak, ha a szolgáltató kiszállna kikötni az áramot. Helyzetüket viszont csak az oldaná meg véglegesen, ha sikerülne lakásaikat leválasztani a gyár elektromos hálózatáról.

A lakókat egyáltalán nem nyugtatta meg, hogy ezúttal is sikeres volt az ellenállásuk, attól tartanak, hogy előbb-utóbb áram és víz nélkül maradnak. Nehezményezik, hogy sem a tejporgyár részéről, sem az áramszolgáltatótól mindeddig nem kaptak írásos választ folyamodványaikra, amelyekben azt kérik, hogy leválhassanak a gyár villanyhálózatáról.

Legalább szóbeli választ szerettek volna hallani a gyár vezetősége részéről, ezért kihívták irodájából az igazgatót. Sándor Vilmos megerősítette, egy korábban felhalmozott adósság miatt van veszélyben az áramszolgáltatás, és azt is elmondta, a gyár új áramszolgáltatóval fog szerződést kötni januártól. Közben már elindították annak folyamatát, hogy a tömbházak független hálózatra kerüljenek, ez viszont beletelhet 3–4 hónapba is – tette hozzá. A szerződéskötéshez többek között urbanisztikai bizonylatot kér a szolgáltató, amivel – Sándor Vilmos szerint – nem rendelkeznek az 1956-ban épített tömbházak, ennek beszerzése hátráltatja a folyamatot. Arra az esetre is fel vannak készülve, ha netán valóban kikapcsolja az áramot az Electrica. „Szereztünk egy áramfejlesztő generátort, a lakók problémáját úgy is meg fogjuk oldani” – jelentette ki az igazgató.

A helyszínre érkező Laczkó-Albert Elemér a sajtónak úgy fogalmazott, ebben az ügyben nagyon kicsi az önkormányzat mozgástere. „Túl kicsik vagyunk és túl nagy érdekek vannak a látatlanban. Árnyékbokszolás folyik. Nem tudjuk, hogy kikkel állunk szemben. Itt van egy munkaképes gyár, minden a helyén van, mehetne a termelés, a vásárlásra is volna igény, de nem tudjuk, hogy mi történik. Valakik csődbe akarják vinni azért, hogy eladhassák, megvegyék vagy szétvágják... Minden elképzelhető. Sajnos, a lakosok járulékos áldozatai ennek a helyzetnek” – fogalmazott a községvezető.

Mint mondta, az önkormányzat már évekkel ezelőtt lépéseket tett annak érdekében, hogy a tejporgyári tömbházak a község tulajdonába kerülhessenek. Erre észszerű esély van, mivel milliós nagyságrendű tartozásai vannak a vállalatnak az önkormányzat felé, ám ez nem azt jelenti, hogy reális is ez az esély. „Ez is egy kényszerpálya. Nekünk valójában nem kellenének a tömbházak, de minthogy valakinek eladják bagóért és esetleg veszélyeztessék az itt lakóknak a nyugodt, békés életét, mi átvennénk. Erre is készek vagyunk. De nem a mi kezünkben van a döntés” – mondta Laczkó-Albert Elemér.

Amit a jelen helyzetben tehetett a községvezetés, megtette: közbenjárt, hogy a ReDiSza vízüzem kölcsön adja a generátorát a gyárnak, hogy szükség esetén áramot lehessen biztosítani a tömbházlakásokban. A polgármester a sajtón keresztül ígéri, az urbanisztikai bizonylat nem lehet hátráltatója annak, hogy a tömbházak különváljanak a gyár villanyhálózatától – csak kérni kell, a polgármesteri hivatal három napon belül rendelkezésre bocsátja az okiratot.