„Egyszer valaki hitt abban, hogy Ditró Felszegében templom lesz”

Különleges volt az ünnep azért, mert a plébános a perselypénzt Böjte Csabának adta át: jön a tél, vásároljon belőle tűzifát abba a gyermekotthonba, ahol erre a legnagyobb szükség van. És különleges volt azért is, mert az ünnepi szónok ezúttal nem a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek adott házi feladatot.

A hajlék és az ifjúság védőszentjéről, Szent Imréről szólva Böjte Csaba elmondta, ő olyan apának a fia, aki felismerte, gyermeke nevelésében szükség van pedagógusra, felfogadta mellé Szent Gellértet. Olyan apa, aki levelet írt fiának, összefoglalta az értékeket, az intelmeket. „Írj te is a gyermekednek, mert eljön az az idő, amikor te már nem leszel, ne csak szidd a gyermeket, magyarázz is neki. Ami neked a könyöködön jön ki, az neki újdonság” – szólt a lelkipásztor, és a szülők, nevelők között a pedagógusok szerepét is kiemelte: „Isten gyermekbőrbe csomagolva egy-egy anya ölébe szottyantotta a csodát, üzenetét a világnak. Légy rá kíváncsi, segíts neki kibontakozni. Hidd, hogy értékes az üzenet. Mert Isten üres levelet biztosan nem küld.”

Kétféle gondolkodás van a ferences szerzetes szerint: az, amely szerint semmi jóra, semmi változásra nem lehet számítani, ez a megcsontosodott gondolkodás, „a holnapra nyitott ablakkal nem rendelkező ház.” A másik a krisztusi szemléletmód, hogy mindenben meg lehet találni a szépet és a jót, lehet ötről hatra jutni. „Jézus a jó pedagógus, aki érvel, biztat, bátorít. A jó szó, a tanítás képes megváltoztatni az embereket.”

Jézusi lelkülettel, reménnyel érdemes ezt az életet élni, hangzott el. Érdemes hinni. Egyszer valaki hitt abban, hogy Ditró Felszegében templom lesz, és ez a hajlék csak így születhetett meg. „Higgyünk, bízzunk a kimondott szó gyógyító, tanító erejében!”

Böjte Csaba azt is közölte, nem kell félni a tanulástól, az nem az ördögtől van. Példaként hozta fel az otthonaiban nevelőként dolgozókat. Alkalmazásukkor nem azt nézte, kinek, milyen diplomája van, hanem hogy mekkora szíve. Az utóbbi időben viszont egyre több lehetőség nyílt tanulásra, diplomaszerzésre, így ösztönözte őket, üljenek vissza az iskolapadba, képezzék magukat. Bár azt is el kellett viselje, hogy nem vették jó néven javaslatát, az őszhajúak kifakadtak, hogy maszkurát akar csinálni belőlük, végül azt is láthatta, mennyire megszerették a tanulást, osztálytársaikat is elvitték otthonlátogatni.

„Vágyjak arra, hogy tanuljak, és amit én értéknek tartok, adjam át, írjam le gyermekemnek. De nem csak a szülő teheti meg ezt, hanem lelkipásztor a híveinek, osztályfőnök a diákoknak. Legyen ez a levél a karácsonyi ajándék Szent István példáján, krisztusi szeretettel!” – javasolta az ötezer gyermek nevelője. A telt templom híveinek lelkére kötötte, ne mulasszák el a házifeladat-írást, s ha idejük szűkös, akkor is küldjenek gyerekeiknek legalább egy telefonos üzenetet.