„A lázadás szabadságát nem lehet elvenni”

„Ha valaki elveszi egy másik ember szabadságát, azzal nem válik gazdagabbá. Az elnyomó hatalom hiába foszt meg szabadságától milliókat, a lázadás szabadságát nem veheti el. A lázadó nem kéri a szabadságát, hanem arra figyelmeztet: van neki. Ma szabadságban és demokratikus körülmények között élünk, de a jogaink érvényesítése még mindig nem befejezett történet” – hangzottak el György István alpolgármester szavai a megemlékezésen. Kiemelte, sokan felróják a magyarságnak, hogy legnagyobb veszteségeit ünnepli. De nem így van. Azok előtt hajtunk fejet, akik mertek jövőt álmodni és a megmaradásért síkra szállni. Ezért nem gyásznapok a megemlékezések. Bátor és tettre kész nemzedékek előtt tisztelegnek az utódok. Fejet hajtunk mindazok előtt, akik már történelmet írtak, de azok előtt is, akik továbbra is vállalják ennek felelősségét.

Az eseményen Benedek Csaba történelemtanár sorolta fel az 56-os események főbb állomásait, majd Kőrösi Viktor Dávid konzul, Magyarország csíkszeredai konzulátusának képviselője tartott beszédet. Idézte Magyarország alaptörvényének preambulumát: „a mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjad”. Beszédében a még élő ötvenhatosokhoz fordulva kérte: „legyenek mellettünk, következő generációk mellett, tanítsanak minket, hogy felemelt fejjel, egyenes gerinccel mondhassuk el, mi is megcselekedtük azt, amit megkövetelt a haza”.

Barti Tihamér, a Hargita megyei tanács alelnöke beszédében emlékeztetett arra, hogy habár Romániában egyetlen egy puskalövés sem dördült el, mégis több mint 30 ezer embert hurcoltak meg. Ennyire tartottak 1956 szellemiségétől.

Vitéz Salamon László volt politikai fogoly, az 56-os vitézi rend törzskapitánya leszögezte: a meghurcolást elszenvedőkre, a kivégzettekre emlékezni kell, és nevükön kell nevezni a megtorlásokért felelősöket. „1956 szelleme arra tanít, hogy az ország talpra áll önmaga védelméért, ha közösnek érzi a haza ügyét, képes felülemelkedni minden megosztó érdeken. Nemzetté válik és példát mutat az egész világnak.”