A ló és a székely ember ünnepe

Iskolának is beillettek a hétvégi lovas napok, ahol nemcsak a lovakról szerezhettek több tudást a résztvevők. Székelyföld három nagyobb régiója, Kovászna, Maros és Hargita megye képviselői egyaránt jelen voltak a kétnapos eseményen, melynek nyitóünnepségén oszthatták meg gondolataikat.

„Ez a rendezvény röpke nyolc év alatt Gyergyói Lovas Napokból Székelyföldi Lovas Ünneppé nőtte ki magát. Úgy gondolom, Gyergyószentmiklós önkormányzata jó lóra tett, amikor felkarolta ezt a rendezvényt, és lehetőségéhez mérten segítette. A napokból most már ünnep lett. Ünneppé varázsoltuk. És büszkén állíthatom, hogy ezt a varázslatot mi, gyergyóiak tettük. Jogosan érezhetjük magunkénak, mert ezt a rendezvényt mi nem kaptuk, nem örököltük, hanem megteremtettük magunknak, természetesen a Bajkó házaspár kezdeményezésére és segítségével” – fogalmazott Nagy Zoltán alpolgármester.

Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Sztakics Éva képviselte Háromszéket, Tamás Sándornak, a Kovászna Megyei Önkormányzat elnökének üzenetét is tolmácsolva. A népmeséket idézte, melyekben a ló természetfeletti erőre tesz szert, szárnyakat kap, hogy röpítse az embert vágyai felé. „Hetven év tudományos mezőgazdasága próbálta ezt a kapcsolatot megszakítani, sikertelenül. Ma újra felértékelődik a ló és az ember kapcsolata” – fejtette ki, üdvözölve a Székelyföld-szerte gombamód szaporodó lovas iskolákat, hagyományőrző egyesületeket.

Mintha folytatta volna a szentgyörgyi alpolgármester gondolatait, a ló és ember mai kapcsolatáról beszélt Szabó Árpád, Maros Megye Tanácsának alelnöke, hozzáfűzve: „Úgy hiszem, a VIII. Székelyföldi Lovas Ünnep megerősíti mindannyiunkban a ló szeretetét, a lovas hagyományok megőrzése iránti felelősséget, hiszen büszkén valljuk, hogy lovas nemzet vagyunk.”

„Mert lóvá tesz az ember, de emberré tesz a ló” – idézte Jókai szavait Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, arról is szólva, mi mindent lehet a lóval tenni. Mi mindent lehet Székelyföldön tenni, és ennek ellenkezőjére csak a tökéletlenség lehet mentség – világított rá az ünnepség példájával Borboly Csaba elnök, aki kalapot emelt a szervezők, a támogatók, a közönség előtt. „Emelem a kalapomat Mezei János polgármester előtt is, hisz sokadik éve együtt szervezünk, dolgozunk, bár különböző pártok színeiben nyertünk mandátumot. Együtt dolgozunk, mert az összefogás mindennél fontosabb. És emelem a kalapomat a lovasok előtt, mert hisznek abban, legyenek hagyományőrzők, versenyzők vagy oktatók, hogy Székelyföldön van lovas élet.”

A műsorszámok gazdagságával arányos volt az érdeklődés is. Helye volt itt a kovácsnak, de a nyeregárusnak is, standokon kínálták portékájukat a hagyományőrzők. Volt étel-ital és jókedv, sok taps és kacagás. De nem felejthetjük ki a felsorolásból a Fogathajtó csillag születik-vetélkedőt sem. De volt verseny is, díjugrató, sor került a hagyományos Pál Ágnes díjugrató kupára, valamint kettes és négyes fogathajtó megmérettetésre.

Az időjárás is kedvezett az ünnepnek vasárnap. Délelőtt benépesedtek a lelátók, és folyamatosan autósorok szállították a pályára igyekvőket. Angliából, Svájcból, Svédországból, Ausztriából, Izraelből is jöttek a székelyek lovasünnepére. A rendezvényen a szabadtéri szentmisét Portik- Hegyi Kelemen főesperes-plébános és Keresztes Zoltán plébános mutatták be. A főesperes szentbeszédében elmondta, hogy összenőttünk a lovakkal, a természettel. Isten így teremtett minket. Az ünnep fontosságáról is szólt. Kifejtette, hogy az ember testi, lelki, érzelmi élete ugyanúgy igényli a táplálékot, mint a lelke, mert így alakul ki az emberben harmónia. Az ilyen ünnepek is hozzájárulnak a harmóniához. Szükség van rájuk – hangzott el.

A szentmisét követően ünnepélyesen feleresztették a postagalambokat, majd a galambfelhőt repülő  siklóernyősök váltották fel. A Turbulencia Aero Klub székelyföldi sárkányrepülősök bemutatóját lehetett megtekinteni a pálya fölötti légtérben. E látvány után a ritmusé volt a főszerep, amit a magyarországi Kurul Dobosok diktáltak.