A hegyen derül ki, hogy szakad-e a cérna

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) Gyergyói Osztályának tagjainak célja felkelteni az érdeklődést a természetjárás iránt, ezért személyes élményeket osztottak meg arról, miért is jó hegyre járni.

Vadász-Szatmári István, a gyergyói EKE-elnök beszélt a középiskolásoknak a 125 éves szervezetről, arról, hogy van, akikhez csatlakozni, ha valaki úgy gondolja, szívesen tudna meg többet a természetről, ha kíváncsi arra, hogy az otthonról látható hegycsúcsok milyenek közelről. Elmondta azt is, nem kevesek meglepetésére, hogy ő már öt éve kidobta lakásából a televíziót. Úgy tartja, amit számára közvetítene az csak féligazság, a teljes az, amit saját szemeivel lát. Így igyekszik minél többet látni a világból, és ehhez gyergyói szinten kétszáz, Erdély-szerte pedig kétezer társa van az EKE keretében.

Élményekkel gazdagodni, ezeket megőrizni és felidézni. Ez jelenti az élet során gyűjthető értékeket – vélekedett Balázs Katalin, az Erdélyi Gyopár szerkesztőjeként, bemutatva az egyesület kéthavi kiadványát. A színes folyóiratban a természetjárók főleg élményeiket rögzítik az utókornak, ugyanakkor ötleteket adnak, mit érdemes megnézni, a különböző rovatokkal tágítják a látókört a csillagászattól a barlangok világáig.

A hegyre járó ember az út során magával is találkozik, a hegy tanítja az embert – közölte Köllő Zsolt, a gyergyói szervezetben a magashegyi túrák felelőse. Több ötezres csúcsról érkezett már vissza, és állítja, mindegyik formálta személyiségét. A milyen ember vagyok kérdésére akkor kap választ az ember – állítja -, ha kimozdul konfortzónájából. A hegyen fáradtan, akár szomjasan és éhesen derül ki, mennyire toleráns az ember, mennyire csapatjátékos, hol szakad el a cérnája. Mert a hegyen nem csak a fizikai állóképesség a fontos. „El kell döntened: milyen ember akarsz te lenni? Aki mindig másokhoz igazítja igényeit, kocsit vesz, ha a szomszédjának is az van, és újabb telefonra költi a pénzét? Döntés kérdése. Lehetsz így a világ legjobb másolója. De lehetsz olyan ember is, aki vágyait megvalósítja, élményeket gyűjt, és nem okoz fejtörést megválaszolni a kérdést: ki vagyok én” – fogalmazott Köllő.

A különböző előadásokon eltérő reakciók voltak a rendhagyó tanórát követően. Volt olyan hallgató, aki tanárától a második, más osztályoknak tartott előadásra is visszakérezkedett, volt, aki megkérdezte: mit tegyen, hogy ötezer feletti hegyekre feljuthasson. Alfaluban derült ki, hogy az Erdélyi Gyopár ott közkézen forog, a tanár úgy látja jónak, hogy az ország földrajzának ismertetéséhez ebből a kiadványból kell házi feladatot adnia. De volt más reakció is az előadást követően. Egy tanár mondta: „köszönjük a nevelőórát.”