Gábor Áron használati tárgyait állították ki a Székely Nemzeti Múzeumban

„Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szellemi és tárgyi hagyatékát közel érezzük magunkhoz, sajátunkként, már-már családi örökségként kezeljük. Négy évtizednyi bukaresti fogság után, néhány éve hoztuk haza Gábor Áron egyetlen megtalált ágyúját. Ma (csütörtökön, szerk. megj.), itt ismét két olyan tárgyat állítunk ki, amelyet Gábor Áron testi közelségben használt: tárcáját és kengyelét.

Ugyanakkor bemutatunk egy olyan dokumentumkötetet, amely korabeli források összegyűjtésével a tényeken keresztül villantja fel történelmünknek ezt a forrongó időszakát” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.

„Az elmúlt 170 év minket, székelyeket különösképpen megpróbált. Keserves 170 év volt, szinte összetörte álmunkat, Gábor Áron nagy álmát. Elviseltünk tucatnyi rendszerváltást, túléltünk több államformát, határrevíziót, forradalmat és impériumváltást, két világháborút, és immár 100 éve bírjuk a mostani sorsunkat is. Ennyi idő alatt bizony viharossá vált az idő járása felettünk. (...) Ezeréves múltunk erőt adó nyugalmával mondjuk: kell, hogy

Egy olyan Székelyföld, amelyet saját erejükben bízó, büszke emberek építenek maguknak, a saját szájuk íze szerint. Egy olyan Székelyföld, ahol a magunk útját fogjuk járni, mert, ha nem mi irányítjuk a saját életünket, akkor azt valaki más fogja megtenni. Ezt a Székelyföldet fogjuk tovább vinni, mert az álmainknak nem lehet határt szabni. És mert: Háromszék nem alkuszik!” – hangsúlyozta a tanácselnök.

Az eseményen bemutatták a két Gábor Áron relikviát: a kengyelt és tárcát, melyeket ez alkalomra kölcsönzött a Balassi Intézet a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeumtól.

Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet - Magyarország Kulturális Központja - sepsiszentgyörgyi fiókintézet igazgatója méltatva a múzeumok közötti együttműködés fontosságát kiemelte, minden egyes kis lépést meg kell tenni, hogy egy ereklyét bemutassanak, mert a sok kicsiből alakul ki az egész kép. Itt most ezek az ereklyék kiegészítésként szolgálnak, hiszen a Székely Nemzeti Múzeumnak gyönyörű anyaga van – részletezte az igazgatónő, aki beszámolt arról, hogy Sepsiszentgyörgyön nyolc hónapig lesz látható a két ereklye, a tervek szerint Kézdivásárhelyre is elvinnék.

Háromszék az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején címmel adták közre az 1848. március 22. – 1851. február 21. közötti korabeli forrásokat. A Mentor Könyvek Kiadónál frissen megjelent dokumentumkötetet bevezetővel és jegyzékekkel Demeter Lajos, Pál-Antal Sándor és Süli Attila teszi közzé. A Kovászna Megye Tanácsa, a Székely Nemzeti Múzeum Alapítványa és a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott kötetet a szerzők jelenlétében mutatták be.

– értékelte Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi akadémikus, aki elmondta a közreadott 900 dokumentum 60 százaléka eredeti, a többi utánközlés.

Úgy válogatták ki a forrásokat, hogy az élet minél több vetületét tükrözze a közreadott anyag

– hangzott el a könyvbemutatón. A sepsiszentgyörgyi Demeter Lajos helytörténész a legenda és valóság közötti viszonyra tért ki, mint hangsúlyozta, ’48 kultuszát ápolni kell, tovább vinni, hiszen azok maradnak meg bennünk, de ugyanakkor el kell fogadni az igazságot, amelyet a történészeknek kötelességük kideríteni.

Háromszéknek kiemelt szerepe volt a forradalomban és ez megmutatkozik a 48-as emlékművek és szobrászati alkotások számában is, amelyek nemcsak a magyar szabadságharc emlékezetes pillanatait örökítik meg, de a hozzá kötődő személyiségeknek is emléket állít. A megyében fellelhető, legfontosabb emlékhelyekből elsősorban képzőművészet felől közelítve válogatott ki egy csokornyit Sántha Imre Géza művészettörténész, aki vetített képes előadása során számos anekdotát és történetet elevenített fel.

{A}