Férfi szigor a roma iskolában

Becsengetés után sorban állás – ez az egyik szigorú szabály

Úgy tűnik, a pedagógiai módszerek nem voltak elegendők a gyergyószentmiklósi roma iskolában; az oktató, nevelő tevékenység valahogyan lepergett az idejárókról, az iskolaépületben folyamatosak voltak a rongálások. Az sem volt a legjobb az épületre nézve, hogy a téglagyári cigánysoron helyezkedik el, így az ott lakók szinte szabad bejárást teremtettek maguknak az intézménybe. Már rég eltűnt az iskolát körülvevő kerítés, folyamatosan cserélni kellett az ablaküvegeket, és a csempekályhák öntvényajtóit is állandóan pótolni kellett. Az idei iskolai év kezdése is csúszott pár napot, mert a nyár folyamán betörött ablakok, az időközben kidöntött közfalak, a megrongált ajtók, zárak mind kicserélésre/felújításra szorultak.

Az intézmény a Vaskertes Általános Iskola része, Csata Emese iskolaigazgató elmondása szerint az állandó rongálás miatt folyamatos gondot jelent a működtetése; az épület nem csak tanévkezdések előtt, de év közben is állandó felújításra szorul, és ez jelentős részét emészti fel a Vaskertes iskola költségvetésének. A problémák elhárítását mind az iskola, mind pedig a város vezetése abban látja, ha az iskolának egy, a cigányteleptől távoli épületben lehetne helyet biztosítani, erre azonban egyelőre nincs lehetőség. Áthidaló megoldásnak egy olyan személy alkalmazását tervezték az iskolai év kezdetén, akinek, többek között, feladata lenne felügyelni a rendre, fegyelemre, a biztonságra.

A légkör is sokat változott, a gyermekek is szófogadóbbak

Tamás Kálmán november elseje óta folytatja tevékenységét a roma iskolában. A rábízott ügyintézést elvárásokon felül látja el, és az épület sem rongálódott, amióta ő felügyel rá, sőt, mondhatni, lakhatóvá vált. Az ott tanító pedagógusok elmondása szerint a légkör is sokat változott, a gyermekek szófogadóbbak lettek.

Ott jártunkkor megtapasztaltuk: mintha kicserélték volna az iskolát és a gyermekeket is. Az ablaküvegek a helyükön, az ajtók csukódnak, az épületben rend. Szünetben pedig minden gyermek az udvaron. Ha valakinek használni kell az illemhelyet, előbb Kálmán bácsitól kér engedélyt, majd kötelezően megmutatja neki tisztára mosott kezeit. Becsengetéskor pedig a bejárat előtt kettős sorba állva várják, mikor ad engedélyt Kálmán bácsi arra, hogy bemehessenek. A szerdai tíz órás szünetben ez jó ideig eltartott, ugyanis a sor attól sor, ha egyenes, s ez, míg kialakult, hosszú perceket vett fel.

„Nincs baj ezekkel a gyermekekkel, lehet velük beszélni” – mondja Kálmán bácsi, miközben éppen virágtartókat fest. Az ügyintéző szebbé kívánja változtatni az osztálytermeket, a folyosót, ehhez kellenek a virágtartók, amikbe természetesen virág is kerül. Arra is van elképzelése, hogyan lehet visszaállítani a kerítést  – ezt többi tervével együtt már közölte is az iskola igazgatójával.

Ennél már csak jobb lehet

„Egy romhalmaz kezd most lakhatóvá válni. Szinte hihetetlen, de ott tartunk, hogy az iskola hangulatának emelésén dolgozunk, hogy még otthonosabbá, hangulatosabbá tegyük mind a gyerekek, mind a pedagógusok számára. A kollégák nyugodtabbak, sokkal másabb a légkör, jó a hangulat, és ez messzemenően a Kálmán érdeme” – mondja Csata Emese, aki a kollégái nyugalmáért is hálás az új alkalmazottnak. „Végre nyugodtan tudok aludni, hogy a kollegáim testi épsége biztonságban van” – mondja az igazgatónő, olyan példákra utalva, amikor ittas állapotban, késsel fenyegették meg, vagy az utcán támadták ki a téglagyáriak az ott tanító pedagógusokat.

Csata Emese szerint a szigorú férfi szava az, ami a nagy változást elhozta. „Huszonöt igazgatónő is kimehet és beszélhet velük, a fehérnépnek nincs szava a cigányok körében” – mondja, kifejezve reményét, hogy a helyzet a romaiskolában ennél már csak jobb lesz.