Ezúttal nincs lehetőség a közösségi emlékezésre az örmény genocídium évfordulóján

1924-ben Erdélybe látogatott Bahanan Antal cézáriai örménykatolikus püspök. Az itt élő magyarörmény közösségek akkor szereztek tudomást a törökök által 1915-ben elkövetett borzalmakról – tudtuk meg Gál Hunortól, a gyergyószentmiklósi örmény szertartású egyházközség plébánosától. Azóta az óhaza iránti szeretetből fontosnak tartják minden év április 24-én fejet hajtani véreik emléke előtt.

Megrendülés

Szász Tibor András, örmény gyökerű felsősófalvi református lelkipásztor a fiával és Minier Ottóval, a székelyudvarhelyi Magyarörmény Kulturális Egyesület elnökével tavaly különös körutat tett Törökország északkeleti részén, a volt Nyugat-Örményország, a hajdani Ani-királyság területén. Erzurumból 1200 kilométeres körutat tettek Mus, a Van-tó, Muradye, Ararát, Ani, Kars érintésével. „A gyönyörű terület – hol hajdan már nemegyszer kisebbséggé sorvadva éltek az örmények, de több évszázados elnyomás ellenére őrizték kultúrájukat, hitüket, szervezettségüket – csak a felkészült, célzottan látogató előtt nyílik meg” – vallja Szász Tibor András. „Nagyon kell keresni, hogy a véletlen vagy nemzetközi kényszer hatására megmaradt, alig álló, elrejtett egy-két templomromot megtaláljuk. Olyan az egész hely, ahol az erdélyi magyarörmények ősei éltek, mint a bibliai elátkozott fügefa hűlt helye. (…)  A 105 évvel ezelőtti népirtás után a tovább dolgozó gyűlölet, talán szégyen, rossz lelkiismeret átitatott, eltüntetett mindent. (…) És a több generáció óta szétszóródott utódok számára csak fájó emlékezés, és egy hangulat az egész. Soha többé nem térhetnek vissza. Nincs ahova. Az országnyi területen, hol diadalmasan és erőt sugározva leng mindenütt a félholdas zászló, nem szabad ma se emlegetni a történteket nyilvánosan. Merev tagadás, csönd – ha szóba kerül, hogy talán volt itt valami más is. A barátságos, nyílt tekintetek egyből ellenségessé és gyanakvóvá válnak, ha szavadon, szemed villanásán, arcvonásodon meglátják az átsuhanó bánatot, megrendülésedet egy szépen faragott kő vagy szétvert kacskar, kőkereszt láttán” – emlékezik a lelkész.

Útravaló

A zarándoklat mának szóló üzenete Szász Tibor András szavaival: „Az egy helyen élő népet igen, ki lehet irtani, nyomukat el lehet törölni. De emléküket soha. Minden csepp vér megszólal, évszázadok után is. Ne azért, hogy halálról és bosszúvágyról beszéljen, hanem a megismételhetetlen élet páratlanságáról és szentségéről tegyen hitet.”

Mi történt?

Az örmény népirtás örmény források szerint mintegy másfél millió örmény erőszakos kitelepítése és egy részük lemészárlása volt 1915 és 1917 között az Oszmán Birodalomban az ifjútörök kormány uralma alatt. A törökök szerint 200–300 ezren, míg a tudományos körökben elfogadott nézet szerint 600–800 ezren vesztették életüket. (Forrás: Wikipédia)