És egyszer csak felkérték a Száz év magány forgatókönyvének megírására

Ezt követően nemsokára megkerestek a producerek, találkoztunk, és meghallgattam, hogy mit terveznek pontosan. És az az igazság, hogy nagyon tetszett, amit hallottam. Elmondták, hogy spanyol nyelven tervezik forgatni az egész sorozatot, kolumbiai helyszíneken, és hajlandóak annyi televíziós órát szentelni a történet elmesélésére, amennyi csak szükséges. Ezek után, ismerve a körülményeket, és újragondolva az egészet, nem is tűnt olyan rossz ötletnek, mint elsőre.

A munkához a világjárvány ideje alatt láttam hozzá. Először csak a pilotot, az első bemutató részt írtam meg, majd a másodikat is. Ezután berobbant a pandémia, és teljesen világossá vált, hogy nem lesz írói stábunk, ahogyan az a televíziózásban és a filmkészítésben általában lenni szokott. Ezért azt mondtam, szívesen megírom én az egészet. Így történt, hogy végül 16 epizódot írtam meg a sorozathoz, ez több mint két évig tartott.

– A forgatókönyv írása közben melyek voltak a legnehezebb kompromisszumok, amelyeket meg kellett hozni? És egyébként, hogyha már kompromisszumokról beszélünk, a Netflix, de úgy önmagában is a mai filmipar érezhetően igyekszik a mai társadalom elvárásainak megfelelni, a mai irányelveket figyelembe venni. Ez milyen módon befolyásolta a munkát?

– Természetesen voltak kompromisszumok, amelyeket igényelt a televíziós környezet. A legnagyobb kompromisszumnak az bizonyult, hogy maga a regény rendkívül nonlineáris, azaz folyamatosan ugrál az időben, amit a közönség a tévé előtt szinte lehetetlen, hogy tudna követni, hogyha pontosan úgy adaptálnánk, ahogy a regényben megírta Marquez. Ezért úgy döntöttem, hogy a történetet időrendben, lineáris módon mesélem el az elejétől a végéig, ez volt talán a legnagyobb kompromisszum. Azt hiszem, ez a legjelentősebb kompromisszum, amit meg kellett hozni, hiszen határozottan teljességgel eltér a könyvtől.

Ezentúl természetesen további változtatások is voltak. Például az egyik fő karakter a regényben beleszeret egy 9 éves kislányba (Remedios Moscote), és feleségül veszi, amikor a lány betölti a 13. életévét. Erről határozottan azt gondoltam, hogy tudják mit, ez 2024-ben teljesen biztos, hogy nem fog működni. Ezért megváltoztattam a nő életkorát, így amikor találkoznak, a lány 13 éves, amikor pedig összeházasodnak, akkor már 17 éves.

Emellett a regényben van néhány társadalmilag és erkölcsileg nem elfogadott szexuális töltetű csábításjelenet, amelyet nem hagytam el teljesen, nem vettem ki őket, de erősen visszafogtam. Sokkal kifinomultabbak a sorozatban, mint ahogyan a könyvben megjelennek. Az ilyen kreatív kompromisszumokat szükségesnek éreztem a mai televíziós közönség számára.

– Egyre-másra megtalálják azok a történetek, amelyek igazán nagy hatással vannak másokra és a világra. Gondoljunk csak az Egy motoros naplójára, aminek szintén Ön volt a forgatókönyvírója, és többek között ezért a filmért is jelölték az Oscar-díjra. Most pedig itt van Gabriel García Márquez egyik remekműve, ami szintén egy korszakalkotó történet. Van-e olyan regény még esetleg, amit nagyon szívesen megírna filmvászonra?

– Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen érdekes projekteken dolgozhattam. Hogyha létezik álomprojekt, amit szívesen megvalósítanék, az Arundhati Roy indiai író Az apró dolgok istene című regényének filmes adaptációja lenne.