Visszatekintő

Az úrnapi búcsújárás szokása a jezsuiták udvarhelyi működéséhez kötődik. Rendjét már 1668-ban feljegyezte Nagyfalusy Lajos. 1827-ben Szepesy Ignác püspök egyházmegyei körlevélben kérte, hogy a plébániák együtt, a legünnepélyesebben üljék meg az Oltáriszentség főünnepét.

Az általunk ismert méretű ünnepléshez képest kisebb létszámú zarándoklatot 1849-ig a Jézus-kápolnánál tartották. A körmenet a Botos utcán, a jelenlegi II. Rákóczi Ferenc utcán haladt a Szent Miklós-hegyi templom felé. Ott Te Deumot énekeltek a búcsúsok, és szentségi áldásban részesültek. Száz éven át úrnapi búcsú és körmenet helyszíne a Szent Miklós-plébániatemplom és környéke volt.

A szabad vallásgyakorlást korlátozó évtizedekben az oltárt és az úrnapi sátrakat a temetőkertben állították fel, a misét és a körmenetet is ott tartották meg.

1990 óta a Márton Áron térre helyezték ki az oltárt, az úrnapi sátrakat pedig a körpark körül, a négy égtáj felé állították fel, illetve a 19. századi céhes búcsúszervezési hagyományokat is gyakorolták:

Az Oltáriszentség főünnepén a közös zarándokbúcsú-tartást, mint a Székelyudvarhelyi Főesperesi Kerület sajátosságát, a járványügyi vészhelyzet miatt szüneteltetik.

Az Úr testének és vérének főünnepe – 2020

Az úrnapi szentmisét, amelyre a székelyudvarhelyi plébániák híveit is meghívták, a Szent Miklós-hegyi temető kápolnája előtt mutatja Mátyás Károly főesperes-plébános, majd a Cserehát irányába indul a körmenet. A négy égtáj felé hasonlóképpen állítják fel a temetőkertben a lomboltárakat, ahogyan az idősebb hívek a múlt század középétől 1990-ig még emlékezhetnek: az elsőt kriptánál, a másodikat az iskola mögött, a harmadikat a néhai plébános, Pálfi Géza sírjánál, az utolsót pedig a templom melletti keresztnél.

A megfelelő személyi távolságtartással zajló kikerülés során mindeniknél stációt tartanak. A Szent Miklós-plébániatemplom előtt Te Deummal és szentségi áldással zárul csütörtökön a rendhagyó ünneplés – részletezte a főesperes-plébános.