Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

19:46

Leépítések a miniszterelnökségnél: a posztok 40 százalékát megszüntetik a kormányhivatalban

18:53

Újraindulhat a műtrágyagyártás Marosvásárhelyen a Romgaz bevonásával

18:39

Manole: az egészségbiztosítási járulék kiterjesztése miatt is késik a nyugdíjak újraszámolása

18:26

Indítja a bérletárusítást a Sepsi OSK

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Kiskorú vesztette életét a gyimesközéploki vonatbalesetben

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében

Személyautó és motorkerékpár ütközött: sem a sofőr, sem a motoros nem élte túl a balesetet

Vonat sodort el egy autót Gyimesközéplokon, mentőhelikoptert is riasztottak

Két ember meghalt, négyen megsérültek egy közlekedési balesetben

Dinamo-szurkolók: „a körmeitek alatti föld is román”

A jövő könyvelője nem csak számol, hanem szakmai irányt is mutat

110 millió lejes hitelhez folyamodik a beruházások érdekében a csíkszeredai önkormányzat

Elutasítja a magyarellenes provokációt a csíkszeredai városvezetés

Székely zászlókat rongáltak a focihuligánok

Élet a komandói tűz után

Kirakodtuk a könyveket a Fiatból

Fotó: Bakó Zoltán

Elvittük azt a több száz könyvet a komandói Horn Dávid Általános Iskolának, amelyeket olvasóink és a Vásárhelyi Hírlap előfizetői hoztak be a szerkesztőségbe, miután gyűjtést hirdettünk a részben leégett tanintézet megsegítésére.

Bakó Zoltán

2017. szeptember 20., 16:512017. szeptember 20., 16:51

Kovásznától már csak húsz kilométert kell menni, mégis egy órába telt az út. Szuszog, morog, kapaszkodik felfelé a földúton a kis Fiat furgon, miután elhagytuk a Tündérvölgyet, s lementünk az aszfaltról, nehezen birkózik a tűkanyarokkal, a meredek úttal, s ha szemből nagy ritkán jön egy-egy autó, elsötétül minden a portól, lépésre kell fogni az „iramot”. A kormánynál ülő vezér, Ambrus Attila és jómagam sem tartozunk a lepkesúlycsoportba, ám a mögöttünk lévő, teljes rakteret betöltő, több száz kilónyi könyv is csigatempóra késztet, aztán meg az út szélétől kezdődő, több tucat méternyi mély szakadékok sem biztatnak száguldásra. Kovásznától még 400 métert kell „emelkedni” Komandóig. Aztán, ahogy felértünk, kitágulna a táj, szinte fél századdal ezelőtti emlékeimben egy hatalmas, egyenes tisztás él, aminek már szinte nyoma sincs – elhódította az erdő. Később érünk a hatalmas székely kapuhoz, ami a település bejáratánál áll.

Közel tízezer helyett negyvenezer

A tanításnak már vége, az ajtók zárva, így aztán elindulunk megkeresni az iskolaigazgatót. A szeptemberi bágyadt napsütésben két idős atyafi sörözget egy kis fakocsma előtti kecskelábú asztalnál, ők igazítanak útba – odébb, a tömbházsor utolsó épületében lakik Opra Béni Béla, igazgatnak az útra. Odaérünk, s már jön is ki a házból – drótot kapott egy helybelitől, akinél még érdeklődtünk. Két autóval indulunk az iskolába, ahol négy-öt kis srác – jobb híján – három kiskutyával játszadozik. Őket mozgósította az igazgató segítségnek a kirakodáshoz, mivelhogy egy nappal korábban már egyeztettünk a jövetelünkről.

A gyerekek vidáman hordozgatják a dobozokat, a kiskutyák egyike meg állandóan ott téblábol körülöttük, mintha segíteni akarna.

Aztán ahogy a kisautónyi dobozolt, zsákolt könyv bekerül az egyik osztályba, leülünk a tanáriba beszélgetni. Megmozdult egy megye, amikor megírtuk, hogy könyveket vinnénk Komandóra, jöttek fiatalok, idősek, dobozokba, zsákokba rakott könyvekkel, vagy csak úgy, egy szatyorrral, néhány kötettel, hogy hátha ez is segít az iskolán – meséljük az igazgatónak. Sőt, később még sokan és sokszor érdeklődtek, hogy eljutott-e Komandóra az adományuk. Külön-külön nem magyarázhattuk el mindenkinek, hogy még várjuk a budapesti Széchényi könyvtár küldeményét, hogy egyszerre vihessük a teljes mennyiséget. Így aztán csak annyit mondtunk – sínen van az akció.

Ha nem velünk történik, ha nem látom magam is, el sem hittem volna, hogy egy egész világ mozdul meg, fog össze, hogy segítsen

– mondja Opra igazgató. És ez az „egész világ” nem amolyan közhely – jöttek adományok egész Erdélyből, Romániából, Magyarországról, Szlovákiából, az Egyesült Államokból. Volt olyan asztalos, villanyszerelő, aki a munkáját ajánlotta fel, a bodzafordulói román tannyelvű iskola pénzt küldött, mert magyar könyveik nem voltak.

A tűz előtt az iskola könyvtárában volt 9600 kötet, eddig adományként érkezett több mint negyvenezer.

Egy részük már a polcokon van, a másik rész hatalmas halmokban egy másik teremben várja a szelektálást. Bizonyára nem tudnak majd ennyi könyvet elhelyezni, a maradékot majd tovább adományozzák iskoláknak, művelődési egyesületeknek, magyar intézményeknek. A számítógépek is visszagyűltek – az OTP-től kaptak 15 számítógépet a teljes hozzá való felszereléssel. Közben pedig megjött a jóváhagyás az új iskola építéséhez. A szakminisztérium 800 ezer eurót hagyott jóvá erre. A segélyként, magánadományként begyűlt ötvenezret majd fejlesztésre fordítják.

Az új, még ideiglenesen berendezett könyvtárat mutatja az igazgató

Fotó: Bakó Zoltán

A katasztrófa emléke

Érdeklődtünk, hogyan is élték meg a katasztrófát. „Január 9-én, délután fél ötkor értesítettek, hogy füstöl a tető. Az önkéntes tűzoltók elkezdtek oltani, a falubeliek hordták ki a bútorzatot” – meséli Opra Béni Béla. Harminc perc alatt kihordtak minden éghetőt. Akkor az igazgatónak, aki maga is komandói születésű, eszébe jutott, hogy a komandói régi sorházakat tűz esetén elszakították, hogy megállítsák a tüzet. Elküldte az egyik asszonyt a teherautó-sofőr férje után, aki jött, s a nagy autóval átszakította az épületet a sarkánál, leválasztódott az égő rész. Így menekült meg az iskola nagyobbik része, az, amelyik még a régi katonai helyőrség faanyagából épült. De leégett a könyvtár, vele együtt az iskola levéltára („Most már nem tudunk igazolást adni senkinek az elvégzett osztályokról” – mondta az igazgató) és a táborrész. Elmondta még, hogy a kézdivásárhelyi katonai tűzoltók alig ötven perc alatt kiérkeztek – ami rekordidőnek számít, ismerve a távolságot, s a Komandóra vezető szerpentint, arról nem is beszélve, hogy január volt... Már nem maradt számukra oltani való. A helybéliek egy óra alatt visszahordták a bútorzatot az épen maradt részbe.

Falu a felhők között

A történelmi Háromszék és a mai Kovászna megye legmagasabban fekvő települése (1071 m), Komandó valamikor a Mikes család erdeje volt. Hűtlenségi per után a Mikesektől elvették. 1764-től székely határőrség működött itt. Mivel a moldvai határ közelében áll, itt jött létre 1867-ben a vámügyőrség. Elnevezése a székely határőrség megszervezésének idejéből származik, amikor területén határőrállomás (németül Commando, Grenzkommando) működött, amit háromszéki katonák őriztek. A mai település 1889-ben jött létre, az ekkor telepített fűrészüzemmel – Erdélyi Erdőipari Rt. –, amelynek alapítója Horn Dávid volt (ma az iskola és egyesület is viseli a nevét). Ekkor kilenc nemzetiség (magyar, székely, csángó, olasz, rusznyák, szlovák, lengyel, cigány, román) lakta. Temesvár után a második monarchiabeli település, ahol villanyvilágítást alkalmaztak. Horn Dávid siklót (európai ipartörténeti kuriózum), körvasutat épített (hossza 120 km volt). A sikló 1990-től nem működik. A helyi fűrészüzem – az 1995. évi 2,5 millió köbméter fát kidöntő szélvész után –, pontosan 110 éves működés után 1999. október 17-én délelőtt 10 órakor zárt be. Érdemes megnézni az 1890-ben épült vezérigazgatói lakást (ma múzeum), az 1927–28-ban épült Groedelek házát (ma orvosi rendelő), az 1922-ben Lichtenstein által épített községházát (utána sorra volt kaszinó, vendéglő, ma újra községháza). Az első iskola 1889-ben Gyulafalván (ma Komandó része) épült. És érdemes megnézni az egész, 1071 méteres tengerszint fölötti magasságban épült Komandót.