Dzsesszdobbantó, amely egyszerre élmény és iskola

– Mióta vagy része ennek a dzsesszversenynek? Hogy lesz valaki egyáltalán Magyarországról egy marosvásárhelyi esemény zenei mentora?

– Úgy kezdődött az egész, hogy koncertezni jöttünk először a Döme (Demeter József fesztiváligazgató – szerk. megj.) klubjába, már nem is emlékszem, hogy mikor, talán tíz éve. Ahogy másokat, minket is ledöbbentett az a profizmus, ami ebben a klubban fogadott. Általában a magyarországiak elmondják, hogy ezt a klubot nagyon szeretnénk látni Budapesten. Így kezdődött az egész, ez barátságként folytatódott Dömével. Szép lassan az évek folyamán kezdtem segíteni a verseny ügyeit, de nem volt soha kimondva eddig, hogy zenei mentor vagyok, csak most.

– S mit jelent ez a zenei mentorság?

– Ez most annyit jelent, hogy amit tudok, segítek, mert rendkívül jó dolognak tartom ezt a kezdeményezést. Leginkább azt tudom hozzátenni, hogy nagyon jól ismerem a magyarországi viszonyokat, nagyjából elmondhatom, hogy mindenkit ismerek a dzsesszközegben, igyekszem a fiatalok irányába is nyitottnak lenni. Abban tudok segíteni, hogy elmondom, szerintem kit érdemes a zsűribe vagy a fesztiválra meghívni, merre érdemes hírt adni a fesztiválról. Most egészen konkrétan Döme két napig kint volt Budapesten, voltunk több tévécsatornánál, rádiónál népszerűsíteni a rendezvényt. Ennyi, amit én tudok segíteni, hogy tapasztalataimat és ismertségemet felhasználva átadom, amit csak tudok. Azért csinálom, mert hihetetlenül jónak és hasznosnak tartom, s ami legszebb benne, hogy ezen se én, se a Döme nem keresünk egy fillért sem, csak az ügyért csináljuk.

– S akkor beszéljünk az ügyről. Mit érdemes tudni róla?

– A Nemzetközi Ifjúsági Jazz Verseny és Fesztivál, amint a neve is mutatja, több mindent magába foglal, de lényege a verseny, amelyre olyan harminc éven aluli fiatalok jelentkezhetnek, akik valamilyen zenei intézményben tanulnak. De lassan az alsó korhatárt kell meghúzni, hogy tíz éven aluliak ne jöjjenek, olyan fiatal kezdett lenni a mezőny. Döbbenetes a zsűri számára, de

Fontos, hogy a jelentkezés nem kerül semmibe, csak Marosvásárhelyre kell utazni, onnan kezdve minden költséget áll a fesztivál. A versenyzők napi programja a következő: délelőtt kurzusokon vehetnek részt, amelyet zsűritagok vagy éppen aktuálisan este koncertező művészek tartanak. Ilyenkor pár óra alatt rendkívül sok ismeretet lehet felszedni olyan emberektől, akikkel lehet nincs is esély találkozni az elkövetkezendő években, mert mondjuk más országban élnek. Délután versenyprogram, s ami nagyon hasznos, hogy minden versenynap után a zsűritagok elmondják a véleményüket, tanácsaikat a versenyzőknek. Ez egy olyan egyenes visszacsatolás, amit nem nagyon kapnak meg sehol máshol. Utána jönnek az esti koncertek, ami már a fesztiválrésze az egésznek, az egész város meg van szólítva. A koncertek után jön az esti örömzene, ahol a jelentkező diáknak van esélye bárkivel játszani, aznapi fellépővel, zsűritagokkal, ami megint csak nagy élmény és nagy iskola.

– Mennyire nemzetközi ez a nemzetközi fesztivál?

– Magyarország és Románia nyilván szép számban képviseli magát, de hamar bekapcsolódott Ausztria, majd jöttek Lettországból, Hollandiából, Írországból is. Évre évre nemzetközibb lesz a fesztivál.

– Úgy is nevezitek, hogy dzsesszdobbantó...

– Igen, ez nemrég csúszott ki a számon, amikor arról kérdeztek, hogy mi történik azokkal, akik itt versenyeztek. Azt kellett látnom, hogy szinte mindenki a berobbanása előtt még eljön Marosvásárhelyre, elvisz egy díjat és azután elindul a karrierje. Anélkül, hogy neveket sorolnék fel, a volt nyertesek közül van, aki Amerikába ment továbbtanulni, van, aki ott nagyon rangos versenyen jutott döntőbe, vagy Magyarországon csinált nagy karriert, vagy indul a karrierje épp. Mindezek jól mutatják, hogy milyen magas a verseny színvonala.

– Milyen nevekért érdemes most eljönni Vásárhelyre?

– A zsűriből Gyárfás Istvánt és Alex Mant említeném először, mindketten gitárosok, tanárok és aktív dzsesszmuzsikusok is. Itt lesz Moșu, mint mindig, vagyis Florian Lungu, aki a romániai dzsessz atyja. A jelenléte azért is fontos, mert ha valaki itt jól szerepel, az belépőt jelenthet számára a romániai dzsesszpiacra, hiszen Moșu nem egyszer ajánlott fellépési lehetőséget annak, aki itt megtetszett neki. Itt lesz a jászvásári dzsessztanszék vezető professzora, Romeo Cozma, Írországból Mike Nielsen fog zsűrizni és koncertet adni. A fellépők közt is nehézbombázók vannak:

Ezekkel a művészekkel a hétköznapokban közvetlenül találkozni, oldott légkörben beszélni, együtt zenélni nagyon kevés lehetőség van. Itt meg van idő ezekre is.

– Milyen szinten áll ma a dzsessz mint műfaj mifelénk?

– A magyarországi viszonyokat jobban látom, és elmondhatom, hogy nálunk újra az aranykorát éli a műfaj: nagyon sok fiatal akar dzsesszzenész lenni, kezd dzsesszt tanulni, újra kezd visszajönni az élőzene becsülete is. A dzsesszben meg az a jó, hogy millióféle dzsessz van. Ha valaki azt mondja, hogy nem szereti a dzsesszt, az igazából nem is tudja, mit mondott, mert van dzsesszrock, latin dzsessz, popdzsessz, folkdzsessz, van, ahol klasszikus zenét játszanak dzsesszelemekben. Pont emiatt a sokszínűség miatt úgy látom, hogy nagyon sikeres és újra dübörög a műfaj. Ez szinte természetes is, mert ez a műfaj mindig megújul. Ha jön egy új zenei stílus, három perc múlva a dzsessz magába szívta, és beleveszi a saját elemei közé. A dzsessz örökké fenn fog maradni, ezt már kristálytisztán lehet látni.