Dzsesszdobbantó, amely egyszerre élmény és iskola

– Mennyire nemzetközi ez a nemzetközi fesztivál?

– Magyarország és Románia nyilván szép számban képviseli magát, de hamar bekapcsolódott Ausztria, majd jöttek Lettországból, Hollandiából, Írországból is. Évre évre nemzetközibb lesz a fesztivál.

– Úgy is nevezitek, hogy dzsesszdobbantó...

– Igen, ez nemrég csúszott ki a számon, amikor arról kérdeztek, hogy mi történik azokkal, akik itt versenyeztek. Azt kellett látnom, hogy szinte mindenki a berobbanása előtt még eljön Marosvásárhelyre, elvisz egy díjat és azután elindul a karrierje. Anélkül, hogy neveket sorolnék fel, a volt nyertesek közül van, aki Amerikába ment továbbtanulni, van, aki ott nagyon rangos versenyen jutott döntőbe, vagy Magyarországon csinált nagy karriert, vagy indul a karrierje épp. Mindezek jól mutatják, hogy milyen magas a verseny színvonala.

– Milyen nevekért érdemes most eljönni Vásárhelyre?

– A zsűriből Gyárfás Istvánt és Alex Mant említeném először, mindketten gitárosok, tanárok és aktív dzsesszmuzsikusok is. Itt lesz Moșu, mint mindig, vagyis Florian Lungu, aki a romániai dzsessz atyja. A jelenléte azért is fontos, mert ha valaki itt jól szerepel, az belépőt jelenthet számára a romániai dzsesszpiacra, hiszen Moșu nem egyszer ajánlott fellépési lehetőséget annak, aki itt megtetszett neki. Itt lesz a jászvásári dzsessztanszék vezető professzora, Romeo Cozma, Írországból Mike Nielsen fog zsűrizni és koncertet adni. A fellépők közt is nehézbombázók vannak:

– Milyen szinten áll ma a dzsessz mint műfaj mifelénk?

– A magyarországi viszonyokat jobban látom, és elmondhatom, hogy nálunk újra az aranykorát éli a műfaj: nagyon sok fiatal akar dzsesszzenész lenni, kezd dzsesszt tanulni, újra kezd visszajönni az élőzene becsülete is. A dzsesszben meg az a jó, hogy millióféle dzsessz van. Ha valaki azt mondja, hogy nem szereti a dzsesszt, az igazából nem is tudja, mit mondott, mert van dzsesszrock, latin dzsessz, popdzsessz, folkdzsessz, van, ahol klasszikus zenét játszanak dzsesszelemekben. Pont emiatt a sokszínűség miatt úgy látom, hogy nagyon sikeres és újra dübörög a műfaj. Ez szinte természetes is, mert ez a műfaj mindig megújul. Ha jön egy új zenei stílus, három perc múlva a dzsessz magába szívta, és beleveszi a saját elemei közé. A dzsessz örökké fenn fog maradni, ezt már kristálytisztán lehet látni.